Ti voltatok már így, ebben a helyzetben?

Mi család miatt maradtunk Borsodban, ami abszolúte nem élhetőnek tartott - pedig nekünk nincs rá panaszunk, a környék nagyon szép, kifogtunk egy jó szomszédságot, jó az állásunk, boldogok vagyunk. Persze a buckalakók sokan vannak, de hozzá lehet szokni, Pesten sem jobb a helyzet.

Hangulatra persze sokkal jobb nyugat-magyarország, én Veszprémet és környékét nagyon szeretem, de Sopron és a határmenti települések is jó hírben állnak. Mi erre mennénk, ha nem kötnének a barátok, családok.

Mi Budapest agglomerációjában élünk. Vidéki kisvárosból származunk és ha tehettük volna ott maradtunk volna, de jelen helyzetben sajnos nem igen volt ennek értelme.

Munkát kerestünk és kaptunk. Költöztünk albérletbe, majd amikor összejött egy önerőnyi pénzünk és úgy éreztük, hogy bejöttek a számításaink helyben, akkor vásároltunk ingatlant.

Szerintem ennek így van értelme, vagy úgy, ha előre tájékozódsz és csak olyat veszel meg, amiről tudod, hogy eltudod adni, ha mégsem tetszik a környék, munka.

Azt mondják az ember maradjon mobilis. Mi nem olyan helyre költöztünk, ahol el tudom képzelni magamat 65 évesen is. Mi pontosan azzal a szándékkal költöztünk oda, ahova, mert "olcsó" volt, jól megközelíthető és "alvó lakásnak" kiváló. Kiváló lesz még egy-két pici gyerekkel is. Aztán majd ha már kinőttük, elköltözünk. Remélhetőleg addigra kialakul a koncepció, hogy mely környékre. Akkor már olyan szemmel fogunk keresni, hogy hol szeretnénk utolsó munkás éveinkig élni. Ha nem sikerül viszont, akkor sincs baj, majd költözünk megint. A mai fiatalok szerintem ilyen szempontból már sokkal mozdulékonyabbak. Persze az adott ingatlanhoz is úgy kell hozzáállni, ahogy tervezel vele. Fölösleges egy lakás felújítására milliókat rákölteni, ha azt nem magadért teszed, hisz néhány év múlva a vételárban ez a pénz úgysem fog visszaköszönni. Ha viszont ott tervezed leélni az életedet és magadért szeretnéd beleölni azt a pénzt, akkor nyilván teljesen más a képlet.

Nyugdíjas éveinkre viszont egészen biztos vagyok benne, hogy hazaköltözünk a vidéki nyugalomba. Ha lesz akkor még nyugdíj.

Szóval én azt gondolom első körben koncepciót alakíts ki. Mit vársz a költözéstől? Magadtól? Az élettől?

Mi a fontos? Élhető környezet? Jó fizetés? Szép város?

Miben vagy hajlandó megalkudni?

Ha neked a jó fizetés a cél, akkor ilyen irányból kezdd el nézni a dolgokat. Mely régiókban fizetnek jobban, mint a mostani helyeden? Van-e munkaerőhiány ezen a területen? Nézegesd az álláslehetőségeket, eltudnál-e helyzekedni azon a környéken a szakmádban?

Ha igen a válasz, akkor szűkíteni kell a régiót egy városra. Körbe kell nézni ott ingatlan ügyben és a környékén is. El kell utazni, meg kell nézni, érezni kell. Tájékozódni kell milyen a közlekedés, van-e orvosi rendelő, bolt a településen, a közelben nagyváros (ha nem alapból nagyvárosba mennél). Ha azt mondod itt eltud képzelni magad, akkor nézelődsz állás ügyben és ha kapsz, mész. Odaköltözöl, akár bérleménybe, akár saját lakást vásárolsz, élsz, dolgozol, próbálod megszokni. 1-2 év erre biztosan kell, aztán majd meglátod hogyan tovább.

Először is, felejtsd el, hogy örökre veszel ingatlant, mert 1-2 kivételes helytől eltekintve, akármi történhet a környékkel, és az életeddel is.

Olyan ingatlan vegyél, ami a következő 5-10 évre megfelelőnek tűnik az életviteled, és a munkád szempontjából.

Így, mivel egy ingatlan elsődleges értéke a lokáció, érdemes nem nagyobb ingatlant venn olcsó helyen, hanem kisebbet egy drágább helyen, mert azt jó eséllyel úgy is fogod tudni eladni. Ha nem így teszel, akkor tulajdonképpen a család vagyonát tapsolod el, mert csak anyagi bukással fogsz tudni kiszállni.

Nem nagy dolog egy másik országrészbe költözni, majd te is megtapasztalod.

Én keletről költöztem Budára, majd a budai aglomerációba. Mindig előre menekültem: amikor emlekedtek az árak, azonnal eladtam, csökkenőben vettem. Volt, hogy azért adtam el lakást, mert elkezedett a környék zajosodni, nyíltak a pubok, kávézók ... Én voltam az első, aki eladtam, jó áron, mert még kevés vendéglátóhely volt, és az emelte az árakat. Akik később léptek, amikor már élhetetlen lett a környék, beleragadtak vagy buktak egy csomó pénzt.

Hát így.

Van ebből a röghöz kötöttségből kiút és pedzegetted Te is.

A vállalkozás. Persze nem mindegy, hogy mit, hogyan, meg eleve mihez értesz, mit szeretnél csinálni, de én online dolgozom, így tartom az ügyfelekkel a kontaktot, így adom le a megrendeléseket (elektronikus úton nyújtható szolgáltatásról van szó), így nekem irreleváns a lakóhely és a munka relációja. De tudom, hogy én vagyok ezzel kisebbségben (még). Az, hogy egy lakóhely milyen, az lutri és nem is lehet vele számolni. Mi hetekig jártunk több napszakban azon a környéken ahol lakást vettünk, néztük a lakók neveit a postaládán, hogy nem lakik-e ott Kalányos, Orsós és hasonlók és szerencsénk van. Nagyrészt békés, ám kíváncsiskodó nyugdíjasok laknak a lépcsőházban. Viszont ők sem élnek örökké, valakik fognak jönni a helyükre egészen biztosan, szóval az, hogy most jó helyen lakunk az változhat bármikor.

Összességében én azt mondom, hogy egy pesti panellel nem lehet melléfogni olyan tekintetben, hogy legyen jó a közlekedés és mindig lesz a "közelben" munka.