Ti kiköltöznétek városból falu szélére családdal?

8 voltam, a tesóm 7, mikor kiköltöztünk egy kisvárosból a 15 km-re található kis faluba. Mivel anyáék a sulink mellett dolgoztak a városban, így nem váltottunk iskolát, később gimibe is ebbe a városba jártam.

Ami jó volt: a természet közelsége; az, hogy lehettek állataink; saját szoba; egy-két falubeli barát; amikor nem tudtunk iskolába menni a nagy havazás miatt; amikor nem kellett megjelennünk a városi iskolai rendezvényeken, mert "vidékiek" voltunk; ingyen belépő a strandra.

Ami rossz volt: mivel nem a faluba jártam iskolába, így mindig is kicsit kívülállóak voltunk, sajnos egyetlen falubeli barátommal tartom csak a kapcsolatot; mivel nem a városban laktunk, főleg gimi alatt egy csomó buliból, programból kimaradtam, így ott sem tudtam olyan erős barátságokat kialakítani. Mivel épp most csináljuk a jogsink, és szörnyű a tömegközlekedés, így apának kell fuvaroznia minket az órákra, neki ez heti 2-3 órás elfoglaltság. Van, hogy munkába is csak ő tud vinni, mert nincs busz abban az időszakban, vonat meg nincs a faluban.

Egyébként szeretek itt élni, de ez talán annak is köszönhető, hogy a Balaton-parton található a település.

Ezeket mérlegelve hozzátok meg a döntést :)

Egy falu széli szomszédmentes házban nőttem fel, majd városi lettem. Abban a házban gazdaság is volt, ahogy ma is kiváló hely lenne például méhészkedésre. Mindez azt jelentené hogy ha visszaköltöznék akkor nem lenne szükségem munkahelyre, ahogy akkor is voltam állás nélkül mikor abban a gazdaságban tevékenykedtem. És nekem az nagyságrendekkel jobban tetszett hogy a sajátomban dolgozhatok és azt csinálok amit akarok. A szívem egyértelműen ahhoz a házhoz húz jobban, nagyon szép gyerekkorom volt ott. Viszont városon például van kényelmes távfűtésem, azaz semmi gondom vele. Falun meg vegyes tüzelésű kályháink voltak, amit éjjel is rakni kellett. De gondolom valami központi fűtés is lenne ott Katalinpusztán, tehát központi kazánról. Gyerek- és kamasz koromban imádtam a végtelen természetet ami körül vette a házat.

Azt szokta mondani egyik tanyasi rokonom, hogy ő azért nem megy be onnét városra, mert tanyán meg lehet valósítani a városi kényelmet, vagy a városi szomszédok által keltett zajt is lehet egy szomszédmentes tanyán csinálni. De fordítva, vagyis egy panelban nem lehet létrehozni több hektáros érintetlen természetet és csendet meg jó levegőt sem.

Ez a Katalinpuszta nincs túl messze a városoktól.

Gyerek koromban ott falun egy saját őserdőről álmodtam, gyümölcsfákkal, tóval, állatokkal. Hát most a kárpótlás által másfél hektárra duzzadt kertben meg tudnám valósítani akár benne földút hálózattal ahol kerékpározni lehetne. Állatok már vannak, őzek meg fácánok sétálnak az udvaron mivel jelenleg lakatlan. Szóval nem olyan rossz az a falu, főleg ha távol vannak a szomszédos házak.

De azért azt figyelmebe kell venni hogy ki milyen életmódot szeret, vagyis a városi élet azért sokkal kényelmesebb egy panelban. Míg falun az ember folyton tesz-vesz, mozog, ami persze egészséges is.

Engem hülyének néznek az ismerőseim amiért nem a falusi szülőházamban lakom hanem egy panelban. De ez afféle intézményfüggőség lehet, vagyis az emberek akár a börtönhöz is úgy hozzá tudnak szokni hogy szabadlábon jól sem érzik magukat.

Székelyesen mondva, attól függ, amitől lóg.

Ha naponta órákat kell az autóban/tömköz járművön eltölteni a munkába járás és a gyerkőcök óvodába/iskolába fuvarozása miatt, akkor nem éri meg.

Olvastam régebben egy kis Baranya megyei faluról, ahová hóbortos pestiek költöztek ki, és önellátásra rendezkedtek be. Ők még a gyerekek tanítását is magánúton, gyakorlatilag otthon oldják meg. A munkahely meg otthon van: fejik a tehenet. :-D