Miért vannak Magyarországon elszállva a lakásárak?

Egy ekkora tudatlan csordát... Ahelyett, hogy próbálnátok a kérdező kétségbeesettsége mögé betekinteni, és eltekintenétek a válaszra nem méltó elemeitől a kérdésének (gondolok itt a 3-5 év munkával ház vásárlás, ami nyilvánvalóan kicsit ferdít), próbálnátok ésszerű és kielégítő magyarázatot adni a problémájára, ami arra irányult, hogy a magyar keresetekhez viszonyítva irgalmatlanul drágák a lakások. Válaszomban végig fogok menni azokon a pontokon, amiket tudni kell, amikről érdemes beszélni, normálisan, emberi módon.

"Tudod, kereslet és kínálat, szabadversenyes kapitalizmus stb... rémlik? Közgazdaságtan alapfok.

Tegyük fel úgy a kérdést, hogy az proaktív legyen! Miért nem keresel annyit, hogy tudj venni mihamarabb egy lakást?"

A jószágok piacán a kereslet és kínálat határozza meg a jószág árát. Nos, Magyarországon, egy ilyen éhbéren járatott posztszocialista maszlagon, ahol Budapest van és más nincs, itt a most oly trendi lakások piacán nagyon jól megfigyelhető, hogy mindig akkor van kereslet, akkor van árrobbanás, amikor van hitel. De érdekes, hogy 2014-ben még senkinek nem kellett tizenöt millióért sem a Randóti Miklós utcában lévő kétszobás lakásom, egy év múlva meg már 25-öt is adtak volna érte? Hirtelen de sok megtakarítása lett mindenkinek... Persze érthető, sokan az alacsony jegybanki alapkamat miatt a jobb hozammal kecsegtető budapesti lakáspiacba fektette a megtakarításait, de meg kell érteni: ez egy NAGYON kis számú rétege a magyar társadalomnak. Ha nincs hitel, minden nagy értékű jószág piaca bedöglik, ha van hitel akkor meg olyan mértékű az árnövekedés, hogy az kifullassza a felvehető átlagos hitelösszeg mértékét, MIVEL, ez egy pótlólagos erőforrás, ezért mindenki addig megy el, amíg el nem éri ezt a rezervációs árat. Az, hogy hogyan fogja törleszteni,mi lesz vele, később mennyit fog érni a lakása,azzal nem törődik. Meg ugye ez a mentalitás az ilyen soziale marktwirtschaftokban, mint magyarország, egyértelmű, hogy mindenki arra hajal: az állam úgyis megment... A végrehajtási törvény úgy lett megalkotva, hogy egy rettenetesen hosszú folyamat, mire egy felmondott hitelszerződésből árverés és kilakoltatás lesz. Szóval az az adós, aki ennyi idő alatt nem tudja magát összeszedni és nem tudja a banknak leszámolni azt a kiszálló pénzt, ami a tőketartozásnak egyébként töredéke: az kösse inkább fel magát a szarufára. Nem tudok senkit sajnálni. Nem lenne bajom ezzel az árnövekedéssel, ha látnám, egy valós gazdasági teljesítmény és reális kilátások állnak mögötte, mint például Bécsben vagy Los Angelesben. De közel sincs így. Persze azok akik most ilyen vásárlásokba beleszaladtak és olvassák a kommentemet, biztos már lázban égnek és indulatoktól forranak, hogy majd jól beolvasnak nekem. Lehet nyugodtan. Csak majd akkor is legyek eszükbe, amikor majd azt a hitelt kamatostul vissza kell fizetni. Ajánlom mindenkinek akinek egy kis közgázos vénája van Kornai János remekművét, amely a puha költségvetési korlátról szól.

Nem forognak vérben a szemeim, pedig hiteles lakástulajdonos vagyok. :)

Szerintem maximálisan igazad van.

Azt a tény kellene tudatosítani a magyar emberekben, hogy egy ekkora mértékű tartozás nem csak arról szól, hogy itt írd alá... És hogy "velem ez úgysem történhet meg". De megtörténhet, bármi! És erre a bármire alapozni nehéz, de legalább 5-10 eshetőségre lehet kalkulálni, biztosítást kötni, tartalékot képezni, stb.

Egy hitelintézet nem a szeretetszolgálat, aki majd jófej lesz, ha bajban vagy, az állam meg nem a szülői ház, ami visszahúz, ha a szakadék felé csúszok. Én okoztam magamnak a bajt, akkor oldjam is meg én és üssem a saját fejemet a falba, amiért a "bármi történhet" mondat hallatán arra az egy dologra nem gondoltam, amitől beütött a krach.

Nincs pénzügyi vénám és a családban senkinek nincs, még is fel tudom mérni mennyi pénzt vettem fel és arra mennyit kell visszafizetnem a JELENLEGI kamataim mellett 20 év múlva, ahogy azt is tudom, hogy mennyit kell fizetnem, ha 5, vagy 8, vagy 10 év múlva végtörlesztek.

Pontos tervünk van a párommal arra, hogy mi történik, ha valamelyikünk elveszíti a munkahelyét, avagy kiesik a munkából, ha gyermekünk születik és az én fizetésem több mint fele kiesik, ha valamelyikünk családját kell anyagilag segítenünk, stb.

Tudjuk mennyi megtakarítást tudunk képezni most és a tervezhető eseményekre is kalkuláltuk mindezt, így tudjuk nagyjából mennyi idő alatt tudjuk letolni a hitelt a nyakunkból.

Fentiek átgondolásával és minimum 4-5 álmatlanul átbeszélgetett éjszakával ugrottunk neki a hitelfelvételnek és így egy év távlatából pozitív döntésnek gondolom még mindig, amin nem lehet bukni.

Áltatom-e magamat azzal, hogy saját lakásom van? Naná!

Zavar-e, hogy a netbank hitelek menüpontjában 8 számjegy szerepel? Igen, nagyon... éppen ezért nézegetem minden hónapban legalább egyszer, hisz ez célt és lendületet ad!

Megbántam-e? Egy pillanatra sem.

Hagyjuk már ezt a közgaszdáskodást, meg a kornai jancsikat!

A lakás olyan, mint a víz, az erdő, az altalaj kincsei, a Duna stb: stratégiai forrás. Ezt (a lakásállományt) nem lehet elkótyavetyélni, erre - elvileg - nem tehetnék rá a mancsukat az üzérek vagy a pénzemberek, meg amúgyis, az alkotmányban benne van a lakhatáshoz való jg, bár ugye a kutyát nem érdekli.

Még egyszer, ha még mindig nem világos: a lakáspiacot nem szabad hagyni, hogy elszabaduljon. Az államnak itt ugyanolyan felelősségei vannak, mint a honvédelem, a természetvédelem, környezetvédelem, a pénzstabilitás.... hadd ne soroljam!

Szóval, itt bárkinek az orra alá dörgölni azt, hogy dolgozz tinó, majd lesz neked is lakásod, mélységesen aljas gondolkodásra vall.

Mindenkinek joga van lakáshoz, a kérdés csak az, hogy mennyi idő alatt lesz az övé, mennyi havi törlesztőt tud vállalni. Igen, ez az állami lakáslízing.

Kedves!

Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.

Amíg ez nem ivódik bele a köztudatba, és nem lesz nyomás a politikusokon, addig nem is fog változni semmi, taposhatjuk egymást nyugodtan.

Csak, hogy nagyon világos legyen: nem ingyenlakásokért kardoskodom, hanem nyomorgás helyett esélyt tisztességes lakhatásra. Itt már rég nem arról van szó, hogy valaki léha, iszik stb. és azért nincs lakása. itt a tisztességesen gürcölő emberek nagy része is el van lehetetlenítve, ki van szolgáltatva a piaci farkasoknak.

Az állami lakáslízing lényege az, hogy fizetésedtől, keresetedtől függően lízingelsz egy államilag építtetett lakást, amely 10, 20, 25, 30 stb. év múlva - attól függően, hogy mennyit fizetsz havonta - a tiéd lesz. És mivel a tiéd lesz, érdekeben áll, hogy jó karban legyen tartva, nem lakod le, mint egy önkormányzati lakást. Egyebekben meg, persze, érvényesülnének a törvényes előírások, vagyis, ha nem fizetsz, akkor kipucolnak onnan, vagy esetleg kisebbe, olcsóbba mész át.

" Simán csak szellemileg lefáradok egy pillanatra, ha azokra az évtizedekre gondolok, amiket csak arra szán az ember, hogy egy kicsi kis vityillóért dolgozzon."

Hát körülbelül...