A vályog házakkal kapcsolatban igaz az, hogyha alá vannak szigetelve és időközönként "gondozzák" a falat akkor a végtelenségig egyben maradnak? Vagy az egész csak az ingatlanosok kitalációja, hogy a régebben épült vályog házakat is el tudják adni?

Nem vagyok ingatlanos és nem árulok semmilyen házat, tehát nem vagyok érdekelt, hogy mesélgessek neked.

Életem legjobb háza egy vályogház volt, ami 60 cm-es kőalapon állt. Semmivel többet nem kellett rajta barkácsolni, mint ami egy téglaháznál is előfordulhat, ha karban akarod tartani. Mindössze az eljárás más.

SOHA nem adtam volna el, ha a település lakossági összetétele nem vett volna rossz irányt.

A mai napig a szívünk szakad meg érte, imádtuk.

Sok tényezőtől függ... pl nem mindegy, hol, milyen talajon van az a ház, milyen magas a talalyvíz, domb oldalon van, esetleg dombtetőn.. vagy tök sík területen...

Én egy 1780 ban dombtetőre épült vályogban lakom a Mátrában, nincs alapja, nincs alászigetelve... nem vízes, nem repedezett, azóta folyamatosan lakva van és mindig gondos gazdái voltak...

Szlovákiában van egy fogadó amit az 1400as években építettek...

Bátyám felesége meg fejérmegyében nőtt fel egy 70es években épült vályogban, amit azóta tönkretett a talalyvíz és el kellett bontani, mert életveszélyessé vált...

#2

... de ez utóbbi amit írtál, téglaház esetében is bekövetkezett volna. Magas talajvizes helyeken eléggé átgondoltan kell építkezni.

Én nem tudom milyen szagról beszélsz.

Ha nem vizes a vályog, akkor ott nincs szag. Semmilyen.

Legfeljebb ha a lakók nem szellőztetnek, lehet a saját szaguk, vagy az öreg bútorok szaga.

Szagok esetében én is ezt mondom. Nincs semmi szaga, hacsak nem a régi bútoroknak, és a kevés szellőzés, belső gondozás hiánya adja, esetleg pár éve nem lakott.

Érdeklődj a szomszédoknál, az utcában.