Teret szerető ember bír alsóbb emeleteken lakni?

Nagyon sokat számít, hogy milyen színűek a bútorok, a fal, a kiegészítők, mert világos színekkel simán élhetőbb a lakás és tágasabbnak is hat. Na meg nem kell mindent belezsúfolni.

Én nagyvárosban lakom, jelenleg magasföldszinten. Az igaz, hogy a nappali sötétebb és csak délután pár órát süt be a nap, de a másik oldala a lakásnak világos, napfényes. Ennek van előnye és hátránya is. Nyáron nagyon jó hűvös a lakás, télen viszont valóban sötétebb, mint a fentebb lévő lakások.

Laktam sokáig másodikon (feljebb nem). Nem volt lift, ott meg a lépcsőmászás kezdett már az agyamra menni, főleg nagy csomagokkal.

Szóval mindennek van előnye és hátránya. Mondjuk körfolyosós házban nem élnék a földszinten, de még az elsőn sem, az nagyon sötét.

Ez valószínűleg egyéni és körülményfüggő.

Az alsóbb emelet nyilván nem lenne gond, de az, hogy nincs nap és szűk az utca, az már durva. Ilyen helyre sosem mentem, tudtam, hogy utálnám. Na jó, egyszer muszáj volt, de csak aludtam ott, az azért más.

Az antiszociálisságnak sok köze nincs hozzá szerintem. Laktam én panelban, Budapest belvárosában, zöldövezetben, kisvárosban, kis és nagy faluban és településeken kívül is, egyik helyen sem kellett szociális életet élnem, ha nem akartam... De azért jólesik, hogy évek óta szinte csak akkor látok embert, ha akarok és elmegyek oda, ahol vannak :)

Klausztrofóbiás nem vagyok, de nagyon igénylem és szeretem a teret. Az ideális lakhelyem hegyen van, a házamnak pedig emeletesnek kell lennie. Ez összejött, tóra és 2 hegységre látok rá, a szobámban pedig mindig süt a nap, ha kint süt és nem sötétítek be, jó érzés. Napelemes is vagyok.

Budapesten kizárólag olyan helyen maradtam tartósan, ahol magasan voltam (az egyik helyen az alsó szinten, de hegytetőn állt a ház, remek kilátással). S persze rengeteget kirándultam, otthon lenni kevés. Tipikusan hegycsúcsokra mászok fel... No, elég sok efféle túra valamit tud enyhíteni a problémás lakhelyen, de fény nélküli szűk utcás lyukakba képtelen voltam menni, akármennyire is nehéz volt olcsó szobát találnom. Ahol nem volt fény, ott sem volt szűk az utca, csak körfolyosó volt, ami majdnem olyan rossz. De akkor már hónapok óta nem volt rendes lakhelyem, 70 km-ről jártam dolgozni és nem bírtam jól.

Neked kell érezned, mit bírsz. Én ismerem a határaimat, meg se próbálok az általad felvázolt helyeken lakni, max. ha elkerülhetetlen.

Márpedig a felsőbb emeleteken is lehet nyomasztóan szűk terű a lakás!

Félhomályos helyen is lehet növényeket tartani, sőt, a gombához még fény sem nagyon kell.

Kérdező! Egyes vagyok. Szerintem te csak egyfajta lakást látsz a szemed előtt, sötét, kicsi, szűk. Vonatkoztass el ettől, hidd el, számtalan jó lakás létezik, annak ellenére, hogy kisebb, vagy kicsivel árnyékosabb.

Szinte lakásonként változók a paraméterek, egy földszintes előkerttel is lehet valakinek az álmai netovábbja, ugyanakkor egy világos emeleti lakás is lehet pokol, ha minden irányból besüt a nap és nincs lehetőség légkondira.

Persze a tengerparti, vagy hegyekre néző lakás nálam is mindent ver, de meglévőből is ki lehet hozni a legjobbat, ha másért nem, azért, hogy eladjuk és vegyünk egy álmainknak megfelelőbbet.

Ha 10-es panelrengeteg, akkor a 7.-en is ugyanúgy látnak, max felülről valóban kevesebben.

Én mindig olyan panelban laktam, ami pont nem a többi panel felé nézett, így ezeket szerettem és szívesen ki is ültem az erkélyre. Mondjuk a felső emeleteket preferáltam akkor is.

Amikor saját lakásvásárlásra került a sor, akkor viszont messziről elkerültem a 10-eseket. Egyszerűen csak végignézek egy hatalmas tömbön és elborzadok hány ezer ember van egy ekkora épületbe "összenyomorítva". Összeszorul a gyomrom és a legapróbb zsigereimben is azt érzem, hogy én nem akarok itt egy lenni a sok közül.

A 4 emeletesekkel már nincs ilyen érzésem, ha nincs sok 4-es egymás mellett és nekem pont a középsőben kéne laknom.

Végül egy első emeleti társasházi lakást vettünk meg (két szint van még fölöttünk. Mögöttünk, kb. 250 méterre másik társasház van, de pont ellenkező irányban, keresztben áll, így nem látunk be egymás ablakain. Hülyén néz ki a két épület így egymás mellett, de határozottan praktikus. A másik ház udvarába tökéletes a kilátás, de ez kevésbé zavar. Mellettünk erdő van és a másik társasház telke is zöld, fás. Szívesen ülök ki az erkélyre és egyáltalán nem érzem nyomasztónak. Mindezt úgy, hogy egy iszonyatosan forgalmas főút mentén lakunk, hátsó, zöldre néző lakásban.

Szerintem akinek a kérdésedben részletezett dolgokkal baja van, az figyel erre, amikor lakást vesz.