1983 körül nehéz volt önkormányzati panellakáshoz jutnia egy 3 gyerekes családnak Budapesten?

Így mehetett a dolog.

Én 1985-ben kaptam a lakást. Eleve be kellett adni az igényt . Még 1 gyerek volt, amikor beadtuk. A várakozói listán bizonyos feltételekkel besoroltak. Amikor ránk került a sor, kaptunk címeket, de először csak 1 gyerekkel járó lakáshoz. Ezt visszamondtuk, mert útban volt a második.8 hónapos volt a második gyerek, amikor végre kaptunk két megtekinthető lakást. Az egyik használt volt, a másik akkor épült lakótelepen. Nekünk a jövedelmünk alapján 15200 forintot kellett befizetnünk. Most kevésnek tűnhet, de akkor számunkra igen sok volt.

Akkor nem is volt önkormányzat, tanács volt.

Én egy kisvárosban laktam, óriási volt a korrupció. Ha meg is feleltél a feltételeknek, tejelni kellett az osztályvezetőnek rendesen. (Később országos hírű MSZP-s politikus lett belőle). Gondolom, ez máshol is így volt, csak diszkréten hallgatunk róla. Boríték nélkül semmit nem intéztek az akkori hivatalokban.

Minden tanácsi lakásosztály korrupt volt, mindenki ismerte a tarifákat. Az sem véletlen, hogy 1990 után is egy ilyen tisztviselőnő lett hírhedt a sikerdíjával. (Tocsikolás).

1983-ban már iszonyatos méretű korrupció volt ezen a téren. Lehetett tanácsi lakást kapni gyerek nélkül is, és lehet, hogy öt gyerekkel is csak husz négyzetmétert kaptál... ez a besétált az önkormányzathoz gyereket gusztáltatni és kapott érte lakást, ez a rossz vicc kategória, nem tudom hány éves vagy és ki mesélt neked ilyeneket...

Szóval összefoglalva: lakás volt bőven, bementél, beadtad az igényedet. Aztán egy kávé mellett a hivatalon kívül elbeszélgettél az osztályvezetővel, és átadtál neki egy igen vastag borítékot (kb. a lakás ára még egyszer). Kiutaltak valamit, attól függően, hogy milyennek találták a boríték méterét. Aki csókos volt, annak az érdekében odaszóltak a hivatalba a pártházról és máris kapta a lakást. Hát így ment ez akkoriban...