Ti lecsaptatok/lecsapnátok a tökéletes telekre, vagy hagynátok elúszni?
Elég komoly igényeim vannak a jövendőbeli otthonunk elhelyezkedésével kapcsolatban, eddig hiába nézelődtem, még sosem találtam olyan helyet, ami minden kritériumnak megfelelt volna.
Tegnap belebotlottam végre. Bár kicsit kisebb telek, mint amit szerettem volna, minden stimmel, és gyönyörű a panoráma, az ára pedig kifejezetten vállalható.
Fél millióval lenne drágább, mint amit jelenleg ki tudunk fizetni, hitelt kellene hozzá felvennünk.
A férjem úgy gondolja, hogy sokkal jobb, ha magunk gyűjtjük össze ezt a pénzt, és egyébként is legyek türelemmel, még 3 évig fut egy hitele, majd ha az lejár, akkor elkezdhetek nézelődni, addig minek, úgysem tudunk építkezni...
Nyilván igaza van, én sem szívesen halmozom a tartozásokat, de még egy ilyen telket nem fogok találni.
Nincsen rajta semmi, békésen elálldogál a helyén, míg vissza nem fizetjük azt a kölcsönt, jó tervezéssel közben még ez is le fog járni, és legalább többet fel tudunk venni az építkezéshez, mert mindenféle segítség híján sajnos ahhoz is fog kelleni.
Minden további nélkül be tudjuk vállalni a plusz törlesztőrészletet, szóval még ez sem lehet gond.
Ti mit tennétek a helyemben? Ragaszkodnátok ehhez a telekhez?
Ezzel az a gond,hogy te hiába ragaszkodnál,ha a férjed azt mondja,hogy nem akkor vagy előrántod a saját zsebedből a pénzt és egyedül megoldod a különbözetet vagy ha ez nem megy akkor beletörődsz.
A telek csak te láttad vagy a férjed is?
Látta a telket, tetszik is neki, de az már nem, hogy "várakoztatni" kell majd, míg oda nem jutunk.
Szerinte praktikusabb, ha majd mindent egyszerre intézünk.
Nyilván ha ragaszkodom hozzá, és leülünk megbeszélni, akkor bele fog menni a telekvásárlásba, de még magam sem tudom, hogy érdemes-e így beleugrani a dologba, csak azt, hogy még egy ilyen, és ilyen áron nem lesz.
Többször is hagytam már rá jobb albérletet a "nem veszünk fel átmenetileg sem kölcsönt a kaucióra" alapelve miatt, és utólag mindig beismerte, hogy tényleg menni kellett volna.
Félek tőle, hogy megint azért szúrunk ki magunkkal, mert ő egyszer hülyeségekre vett fel hitelt...
Hiába mondom, hogy én ilyen feltételek mellett belemennék, ha a férjed nemet mond...
Egyébként igazat adok neked, főleg, ha jó környéken is van, nem kéne hagyni elúszni. És csak fél millióval több, mint ami belefér. Ki garantálja, hogy nem lesz a következő telek még drágább? Még az is jól jön ki szerintem, hogy csak később akartok építkezni, hisz akkor ennyivel kevesebb pénzt kell költeni és kevesebb hitelt kell felvenni majd akkor, ha oda juttok. Én nem tartom jó ötletnek, hogy mindent egyszerre csináljatok.
Én ragaszkodnék ehhez a telekhez, főlek, hogy már többszor volt igazad, és utólag is beismerte. Valószínűleg hallgatnék rád.
A panoráma az én lelkemnek kell, és igen sokat számít, ugyanis utálom a zsúfoltságot, és a civilizáció egyéb hasonló vívmányait.
Minden reggeli kávémat a kertben vagy a télikertben fogom eltölteni, és nem mindegy, hogy mit bámulok közben :)
Köszönöm a válaszokat, átbeszéltük megint a férjemmel, és hajlandó feláldozni az elveit :D
Egy hétköznap, és egy hétvége kilátogatunk a telekhez, és ha a szomszéd is normálisnak bizonyul, akkor megvesszük, mert ennél jobb lehetőségünk sosem lesz :)
Ha ennyire megfelel szinte az összes kritériumnak, és beleszeretnék egyből, akkor én nem várnék, megvenném.
De én vállalkozó-szellemű vagyok, gyors döntéseket szoktam hozni (ami nem egyenértékű a kockázatossal), és a mostani lakásomat is így vettem.
Azóta sem bántam meg, imádom, verném a fejemet a falba azóta is, ha nem léptem volna meg akkoriban.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!