Ilyenkor mi a helyzet?

Semmi. Patthelyzet.

Az egyik ugyan eladhatja a saját részét, de a kutya nem veszi meg lakottan vagy osztatlan közös tulajdonnal. Ha valami csoda folytán mégis valaki megvenné nyomott áron, akkor a másik él az elővásárlási jogával és megszerzi óccsóér. Lehet, hogy épp erre hajt.

A viszonyok ilyenkor szoktak megromlani.

Ilyenkor oda az örökség, marad a civakodás.

Azt még lehet csinálni, hogyha minden veszve, kiszereled a mozdítható, értékesíthető elemeket és eladod (parketta, cserép, gépészet. Így talán 1 miskából ki leget nyerni húszezret.

A testvér megpróbálhatja eladni a saját részét valakinek, de nagy eséllyel nem talál senkit, aki megvenné, legfeljebb akkor, ha mélyen áron alul elkótyavetyéli.

Lehet a bíróságnál kérni a közös tulajdon megszüntetését. Ha az eljárás keretében a tulajdonostársak nem tudnak megegyezni, akkor a biróság elrendelheti a kényszerértékesítést vagy árverést. Másik opció a közös tulajdon fizikai megosztása, de ez egy ház vagy lakás eseteben általában nem járható út.

Persze ez utóbbit célszerű elkerülni, nemcsak azért, mert így alacsonyabb ár érhető el és így mindkét tulajdonostárs rosszul jár, hanem azért is, mert nagy eséllyel egy életre szétcseszi s testvéri kapcsolatot.

A gyakorlatban minden érintett akkor jár a legjobban, ha valahogy megegyeztek.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bíróság nem szokott beleavatkozni a tulajdonviszonyokba, hacsak nem feltétlenül indokolt, mint pl. válás gyerekkel.

Ilyen esetben kényszerértékesítésnek az esélye 0.