Ti azt a házat/lakást vennétek meg, amibe szerelmesek lesztek?

Mi megtanultunk kompromisszumot kötni.

Különben soha nem lett volna házunk.

En azt mondom, hogy jol döntesz, mert en hasonlo cipöben jarok.

Sikerült talaltunk egy az elkepzeleseinknek megfelelö lakast. Nagy üvegfelületek, tagas belterrel. A 'non plus ultra' a lakas müszakija.

Ugyan ezt irtam utoljara, DE ez volt az elsödleges kriterium, hogy alacsony legyen a lakas rezsije es független legyen az energiaszolgaltatoktol. (höszivattyu, igy nincs ami robban)

Az egyetlen 'manko', hogy nincs hozza tarolo, bar a belsö falak meg mozgathatok, igy ki lehet alakitani egy haztartasi helyiseget a külön WC helyen + gardrob szekrenyek.

Mi mar abban a korban vagyunk, hogy innet mar csak a koporsoban visznek ki bennünket. Nincs szandekunkban valtani. Ez a 3. ingatlanvasarlasunk, amiben az elsö szüksegmegoldas volt. Szerettem ott lakni, de minden egyes ingatlanvasarlassal javitottunk az elözö helyzetünkön, azaz az uj ingatlan mindig jobb volt a reginel.

Tiszta szivböl kivanom, hogy Nektek is sikerüljön. En mindig nagyon szerettem hazaterni az otthonomba, vagy nagyon szeretk itthon lenni.

Igen :)

Ezért építkeztünk a férjemmel, egyszerűen nem volt olyan a piacon, olyan helyen, ami elnyerte volna a tetszésünket. Mind túl nagy kompromisszumokkal járt volna.

Szerintem ha egy életre ott akartok maradni, akkor ne érd be kevesebbel, várj az igazira :)

Ahogy vesszük. A háznak millió baja volt, de szép volt a kilátás és voltak gyümölcsfák. S jött a tél, az olykor 9 fokos reggelekkel a bérleményben...

A házat, mint kiderült, szinte 100%-osat át kellett építtetni (viszont szép nagy szobáink lettek így :D), garázsra még hely sincs (de van egy telek, ami jó lesz rá :))... De képtelen vagyok megbánni. A fekvés és kilátás maradt kellemes, a legközelebbi falutól való nagy távolság ugyanúgy nem zavar, mint kezdetben... Megvannak a tanulságok, a következő házamat máshogyan veszem, de azért jó ez így.

Albérleti szobám is volt már szerelemből. Épp lement a nap... Tudtam, hogy nyáron meg fogok égni (nem bírom a hőséget, viszont szeretem a napot, most is 2 déli ablakom van, redőny nélkül), de azért kellett s azt sem bántam meg :D

Ha sok pénz van, akkor jobban lehet válogatni, de mi rengeteg házat néztünk és képtelenség volt jót találni. Kevés igényünk volt, de azok, úgy látszik nem szokványosak (2 nagyobbacska szoba és nem pici konyha... a legtöbb helyen csöpp hálószobák voltak és kész. itt is, csak átépítettük. a konyha és a fürdő is máshova került :D nem baj, a kilátás sokat megér).

Hát,a lehetőségeink is korlátozottak.De csak azt ahol azt érzem ez lehetne az otthonunk és melegnek,barátságosnak érzem,bele tudom képzelni a kis családom. Amit most nézegetünk,az pont olyan.

Ez a 14.hát amúgy amit megnézünk ezen kivül még 1-nél éreztem ezt, de ott kiderült hogy veszélyesen vizesedik

Én egybe beleszerettem, életem első lakásvásárlásánál de anyám nem engedte, hogy megvegyem. 50 ezer híján nem engedték le annyira, amennyit anyám mondott, hogy adhatok érte. Hülyén hangzik mi, főleg, hogy az én pénzemből ment?

Akkor úgy is voltam vele, hogy mekkora lúzer vagyok, anyám nem engedte megvenni, de utólag hálás vagyok érte. Ők sok lakáson, költözésen voltak túl apámmal, így megóvott egy hülyeségtől. Utána jött egy ami lejjebb volt, kevesebb volt a közös költsége, tágasabb volt és még kicsit olcsóbb is, azt vettem meg. Igaz, hogy nem jött az érzés, hogy fú ez kell nekem, meg úristen, de racionálisan nagyon jól jártam vele, mert nem örök életre vettem, hanem csak első lakásnak és a továbbértékesítés szempontjából sem mindegy, ennek azóta sokkal többet nőtt értéke, mintha a szerelmemet vettem volna, így legközelebb építkezni fogok, amikor is egy szerelmet fognak nekem építeni. ;)