Hogyan lehet "feldolgozni" a költözést?
Már nem lakom otthon, mert másik városba költöztem pár hónapja, de szüleim azt tervezik, hogy eladják a lakást, ahol az egész eddigi életemet töltöttem. Alapvetően kettős a dolog, mivel rengeteg olyan emlék van, ami odaköt, ami miatt kifejezetten fojtogató is volt ott lakni, viszont így, hogy elköltöztem, jó volt oda hazamenni. Nagyon furcsa arra gondolni, hogy abban a lakásban eddig csak mi laktunk, csak a mi emlékeink vannak benne, és sírhatnékom van, ha arra gondolok, hogy többé nem léphetek be oda.
Tudom, sokan éreztek már hasonlóan: hogy lehet ezt feldolgozni, vagyis mi segített a továbblépésben?
válasza:Én is kiborultam tőle. 18 évesen úgy sírtam, mint egy kisgyerek.
Ez egyfajta gyász, megtanulod, hogy semmi sem örök, a dolgok egyszerűen csak elmúlnak, és nincs hatalmad felettük. Nem könnyű, de túl lehet élni.
válasza:Át kell programozni az agyad. Én szerencsés vagyok, gyerekként is többször költöztem, meg azóta is. 25 évesen eddig 18 helyen laktam :D Úgyhogy az ilyesmi abszolút nem ráz meg.
Két dolog van, amihez ragaszkodom: a laptopom és a hangszereim. Ha ezeket viszem magammal, bármelyik lakásban egy pillanat alatt otthon tudok lenni.
Meg kell tanulni elfogadni, hogy a lakás csak egy lakás, semmi több. Nem fontos, hogy hol van, az a lényeg, hogy tető legyen a fejed felett. Közhely, de tényleg igaz, hogy ami fontos, az belül van. :)
válasza:Légy részese a költözködésüknek, necsak a pakolásban segíts nekik, hanem az új helyen a berendezkedésben, a rendcsinálásban is, hogy mielőbb lehetőleg minden a helyére kerüljön. Segíts kitalálni nekik, hogy mit hova tegyenek. Ez esetben már félig-meddig a saját otthonodnak is fogod érezni.
Az érzés másik fele pedig abból ered (majd meglátod), hogy rájössz: ahova a szüleid téged "hazavárnak", arra a helyre fogod azt mondani, hogy "hazamegyek".
válasza: válasza:Két dolog van: egyrészt van a lakás, ami valóban egy "tárgy", minket szolgál ki, másrészt van az otthon, ami egy elvont fogalom, csak összekapcsolódott a lakással. Amikor sajnálod ott hagyni a lakást, akkor valószínűleg az otthonodtól nem akarsz megválni.
Próbáld tudatosítani magadban, hogy a lakást otthagytad, és új otthonod lesz. Egyébként az idő mindent megold, szép lassan egyre jobban megszokod majd az új helyet, és az fog az otthonoddá válni.
válasza:Kb. 35 éves voltam, amikor édesanyánk elhunyt, azok után volt zsinórban, hogy a gyerekkori házban, az ottani emlékekkel álmodtam, és nem tudtam szabadulni tőle.
Egy vasárnap d.u. fogtam magam, elmentem abba a házba, becsöngettem, és elmondtam: ebben a házban nőttem fel, szeretnék még egyszer utoljára körbenézni, engedjék meg, hogy legalább az udvarra bemenjek és megnézzem, most milyen. Hogy mekkorára nőttek a fák, ott van-e még a régi alsó-épület stb. stb. Akkor láttam, hogy az az udvar nem is olyan nagy, mint amekkora emlékeimben volt. De attól kezdve már másként emlékeztem vissza.
Nagyon kedves dolgokat írtatok. :-) Köszönöm mindenkinek.
Igazából őszintén megmondom, ezért lehet engem furcsának tartani, de én hiszek egyfajta ún. animizmusban, vagyishogy a dolgoknak van lelke. Szóval nekem ilyenformán maga a lakás is jelent valami többet, nem annyira az otthon.
Igaz az, amit valamelyikőtök írt, hogy hálásnak kell lenni a tetőért a fejünk felett, meg az is, amit más, hogy a lényeg, hogy a szüleim hazavárjanak, és végezetül én is gondolkozom rajta, talán egyszer majd becsöngetek, hogy megnézhetem-e, mi lett a lakással. :-)
Nagyon elszomorít, a fényképezés nem rossz ötlet, bár rengeteg felvétel van, videók is, de hát persze ez mind nem ugyanaz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!