Mindenkitől egyelő távolságra vagy valakihez közelebb?

Eleve ÉN nem költöztem volna Borsodba, de utólag már mindegy.

Nekem lényeges lenne, hogy normálisabb környezetben éljek, de nem ragaszkodnék a "fele út" teóriához, nem a szülöktöl való távolság a lényeg (eleve nem sok értelme van gyakran járogatni hozzájuk), de mindenképpen valami élhetö helyre akarnék költözni. (Márcsak a gyerek miatt is)

De ezt mindenképpen elöször a pároddal kell megbeszélni, annak semmi értelme, hogy szenvedsz, és idegileg tönkremégy.

"tudom, hogy ezzel a gyereknek ártanék, ha tudná, hogy az anyja nem elégedett" EZ IGY nem igaz, a gyereknek sokkal többet árt, ha az anyja nem érzi jól magát lelkileg, az meg végképp rossz, ha megjátszod azt, hogy minden rendben, ezzel csak a képmutatást tanulja el, de ettöl még tudja, érzi, hogy nem igaz.

Ezt a kérdést körülbelül 5ször kiírtad már az elmúlt hónapokban.

Ennyire kamu vagy nem értem, kaptal vagy 200 valaszt, mit akarsz még?

Tenyleg ez a sokadik kérdésed. Ilyenkor kár, hogy nem lehet a megválaszolt kérdésekben keresni, mert már vagy 3-szor írtam neked, belinkelnél, ha tudnám.

Úgyse fogsz elköltözni, 1 éve csak itt tipródsz minden második hónapban kiírva ugyanezt a kérdést.

Nektek kell egyezségre jutni.

Mi maradtunk félúton, de mi itt is ismerkedtünk meg. Mindkét részről evidens volt, hogy valamiért eljöttünk a szülővárosainkból, nem megyünk vissza (egyik helyre sem). Ez a félutas megoldás valahol jó, mert 2-2 órára van mindkettőnk családja, valahol meg borzasztó, mert így, ha látni akarjuk őket, két irányba is menni kell, nem csak egybe. Szóval pl. értem én, hogy most 4 órára vannak a szüleid és ez megterhelő mondjuk egy hétvégére, de ha a párod szülei is távol lesznek, akkor oké, hogy 2-2 óra, de két hétvége megy rá, ráadásul akkor azért intenzíven kap az ember a másik családjából abban a 72 órában, ha mondjuk a szülőkhöz mentek haza, ott alszotok. Szóval érted... Kb. a csederből vederbe esete. Én is azt javaslom ezért, hogy ne (csak) a családtól való távolság legyen szem előtt egy ilyen döntésben.

Persze kétség kívül fontos, nekem is felerősödött anyukám és a nagymamám hiánya, amióta gyerekeim vannak. Jó lenne úgy felnevelni őket, ahogy én nőttem fel, suli után néha csak úgy random beugrani a mamához egy puszira, mindig volt nála valami kis sütike, majd irány haza. Vérzik a szívem, hogy az én gyerekeimnek ez nem adatik meg és valahol lelkiismeret furdalásom van amiért ezt beáldozzuk a "jobb élet" oltárán, de ez van. Tanulom elfogadni.

Ha egyszer ott letelepedtetek, a férjed ott dolgozik (meg gondolom neked is van állásod, ahová visszamész majd), akkor inkorrekt azt várni tőle, hogy mondja fel az állását és keressen máshol másikat csak azért, mert neked hosszú az út a szüleidhez vagy nem érzed magad ott jól.

Ezeket az együttélés első évében le kellett volna tisztázni, lehetőleg még esküvő előtt. A gyerek után meg végképp nem lehet ilyenek miatt ugrálni.

Egyébként ha bármelyikükhöz közel laktok, akkor a gyerekvigyázásban tudnak segíteni a nagyszülők (ha már nem dolgoznak és ha olyan a hozzáállásuk). Ha félútra költöztök, akkor senkire sem számíthattok, max. vastag pénzért bébiszitterre. Aki nyilván nem tud ugrani kedd reggel, ha hétfő este telefonáltok neki, hogy a kisgyereketek megbetegedett, de nektek marha fontos lenne másnap a munkahelyen ott lennetek.

Szerintem a legfőbb oka a mehetnékednek az, hogy a férjeddel már nem olyan jó a házasságotok. Képzeld el, hogy ő feladja az állását és 200 km-rel arrébb keres egy másikat, majd kiderül, hogy ettől sem javul meg a házasságotok. Miért is javulna, hiszen semmi sem lesz könnyebb, inkább nehezebb, ha egyik pár nagyszülő sem lesz a közeletekben. Aztán tönkre megy a házasságotok, a férjeddel meg jól kicsesztél, hogy elrángattad a mostani munkahelyéről.

Én épp ezért a helyében semmiképp se költöznék, inkább válnék, ha te menni akarsz.