Összeköltözésen gondolkozunk a párommal és 1-2 éven belül családalapítást szeretnénk. A tanácsotokra lennék kíváncsi? Melyiket válasszuk szerintetek, első körben a 3 lehetőség közül?
Mindkettőnknek van 2 szobás, hitelmentes, 50 m2-es lakása, saját nevünkön. A dilemma az, hogy melyiket adjuk el, és ha eladjuk akkor hogyan tovább.
Alapvetően 3 verzió merült fel:
A) Egy házban ( sok albetétes, nagy társasházban, a környéken nagyon sok ilyen van, Óbudán ) veszünk 2 ugyanilyen lakást, tehát maradna hitelmentesen 2 db 50 m2-es lakás, 2+2 szobával, csak két külön lakásban, viszont egy épületben.
Így lenne gyerekszoba, felnőtt hálószoba, nappali, 2 konyha, 2 fürdőszoba és egy irodaszoba. Utóbbi nagyon fontos szempont mert mindketten dolgozunk otthonról ( hibrid is ). Hitelre így nem lenne szükség viszont bevétel sem lenne kiadásból.
B) Az egyik lakást eladjuk, a másikat pedig kiadjuk. Itt muszáj lenne hitelt felvenni ( CSOK plusz ) hogy a 2 szobás lakást 3 szobásra tudjuk cserélni.
Itt ami jó hogy elméletben a kiadás összege fedezné a hitel összegét. A hátrány azonban hogy kicsi gyerek mellett hiába van 3 szoba nagyon nehéz lenne az otthoni munkavégzés. Ha viszont nincs kiadva a lakás akkor a törlesztőrészlet anyagi teher. Tehát ezen a felálláson erősen gondolkodunk.
C) Eladjuk mindkét 2 szobás lakást, veszünk belőle egy 3 szobást ( hitel nélkül ) + valami 1 szobás garzont csak és kizárólag "iroda"-célra. Ez nagyon kicentizve jönne csak ki anyagilag ( számoltunk már és sok lakást néztünk ), de esetleg működhet kis szerencsével.
10-es:
Először is köszönöm neked a tanácsokat, sok mindent értek abból amit mondani akarsz bár a tónust nem igazán értem, azt hiszem nem bántó, vagy provokáló kérdést tettem fel, minden élethelyzet más, szívesen írok még erről. Illetve minden ember is más.
Fenntartani egy lakást ezt írod ugye? Szerintem az hogy az embernek van egy plusz lakása az egy hatalmas érték, igen van közös költség és rezsi, de ennyi. Igen ezek kiadások ez is tény. De aki élt valaha családi házban az tudja hogy két közepes méretű lakás "fenntartása" sokkal kevesebbe kerül ( nincs se kert, se semmi amire költeni kéne, a közös költség kvázi fedezi a legtöbb kiadást ).
A másik probléma az érték-kérdés: 1 nagyobb lakás ( 3-4 szobás ) árából nem szokott kijönni két 2 szobás. Mondok egy példát. A 3 szobás lakás amit kinéztem kb. 55 millió körül mozog ( nehéz belőni de nagyjából itt ). A 2 szobás ami nekem és a páromnak van pedig 42-45 körül. Tehát a kettő értéke jóval több mint a 3 szobásé. Tehát értékmegőrző ha 2 lakás van mintha csak 1. A pénz elinflálódik, az ingatlan sokkal biztosabb befektetés, még akkor is ha nincs kiadva.
Nem azért akarom fenntartani hogy legyen hol dolgozni, ezt lehet rosszul fogalmaztam. De az biztos, hogy lenne 2 konyha, 2 fürdőszoba ( ez akik családban élnek tudják hogy milyen fontos ) és ezen felül lenne vendégszoba, "irodaszoba" ( ami nem irodaszoba lenne hanem étkező/nappali inkább ). A másik lakásban pedig két nagy hálószoba, szekrények pedig külön szobákban. Sokkal több terünk lenne mintha 1 db 3 szobásban lennénk. Szerintem.
Kardinális kérdés igen mert a párom tanul is munka mellett én pedig heti 2-3x minimum itthonról dolgozom ( a munkahely messze is van és sajnos a körülmények sem olyanok ott továbbá nagyon sokszor van kötelező home office, évi többször is tehát meg kell oldanunk ).
Tehát még egyszer, nem iroda lenne csak a dolgozószoba nem úgy lenne mint most ( most az egyik szobámban van egy TV sarok, egy nagy ágy és egy dolgozósarok, a másik szobámban van étkezőasztal, vendégágy, szekrény ).
Miért "hatalmas hülyeség" hogy két lakásban élnek az emberek? Nem értem, direkt írtam hogy egy épületben. Nyilván nem azt mondtam hogy csak ez a verzió játszik, a másik is játszik hogy CSOK-kal megtoldva 3 szobásban élünk de akkor sem adnám ki a 2 szobásat mert kellenének a funkciói.
Nem élünk fura valóságban, sok embernél látom hogy mekkora feszültséget szül hogy élnek 50-100 m2-en és mindenki egymás hegyén hátán, kerülgetik egymást, nem férnek el, egyáltalán nem szívhez szorító látvány.
Arról nem beszélve hogy házaséletet is nehezebb élni ha a gyermeked ( legyen akárhány éves ) 1-2 méterre van tőled...van aki szerint ez mindegy mert "megoldják" van aki szereti ezt máshogy kezelni. Sok házasság hűl ki emiatt is mert nem tudják megoldani.
A meeting jó példa, irigylem hogy te eltudsz menni kávézóba ( ahol persze csend van ), de sajnos nekem ad-hoc vannak a meetingek és telefonok és nem tudnék jól teljesíteni, elég felelősségteljes munkát végzek. Ha a gyermek már nagy akkor szerintem nem lenne gond lecserélni a 2 szobást 3 szobásra, de akkor sem tudnám elképzelni hogy kiadjam a másikat. Szerintem egy családnak nem elég 2-3 szoba, legalább 4 kell. Viszont házra, normális környéken, a közelben, nem futná nekünk, nincs annyi pénzünk.
11-es: a mindkettőt eladni felmerült, ezt csinálták sokan. Ilyenkor rengeteg ember mindent IS elad és még hitelt is vesz fel mert általában ilyenkor túlnyújtózkodik, mert muszáj neki vagy mert úgy érzi belefér. Nem gondol bele hogy a hitelt vissza is kell fizetni és arra sem hogy nincs 2 lakás már csak 1 van és bármi adódik ( el kell vonulni, vendégek jönnek és nincs vendégszoba vagy a gyermek költözne már el ) máris lépni kell és eladni a lakást. Újabb költözés, újabb bonyodalmak járnak vele, a másik hogy a büdös életbe nem jön belőle ki két lakás. Aki vett-adott már el ingatlant az nagyon jól tudja, hogy egy házért sosem kap annyit hogy abból 2 tisztességes méretű lakás kikerüljön.
9:
A CSOK januártól nem 15, hanem jóval több.
Amúgy mi pont így vagyunk: 4 szobás 110 nm-es lakást. Két gyerek. A kisebbikkel ráadásul még otthon van a feleségem. Én meg 90%-ban otthonról dolgozom. Nálunk jól működik, csak fel kell állítani a szabályokat.
A stílusom lehet nem tetsző, de ilyen. Ne vedd magadra.
Ettől függetlenül továbbra sem értem. Neked minden verzióval van valami mondvacsinált bajod. Kezdem azt gondolni, hogy vagy troll vagy, vagy komoly hendikeppel indulsz az életben, ha mindent ennyire túlbonyolítasz. Szerintem a válaszomból kiderült az is, hogy van családom, meg az is talán, hogy családi házban élünk (amin amúgy van minimális hitel, és?). Kényelmes és kielégíti minden igényünket. Amúgy meg van két fürdőnk, ezt is utáljuk takarítani, de ennek még látom két gyerek mellett értelmét. A két konyhának őszintén semmit, ahogy annak sem, hogy a bejárati ajtón mászkáljak egyik lakásból a másikba, ha nekem éppen a "nappaliból" kell valami. Ezt mondjuk hogy gondolod egy gyerekkel? Ott hagyod a szobájában játszani a 1,5 éves gyereket, amíg te átugrasz a "nappaliba" (szomszéd lakásba) valamiért? Vagy mindig viszed magaddal? Egyáltalán nem praktikus.
Erősen sarkítasz mindenben. Pl. egy nagyobb lakás/ház ára nem elég két lakásra. Ez azért függ a mérettől, a lokációtól és nagyon sokminden mástól. Ráadásul az egyik mondatodban azt írod nem elég két lakásra egy ház/nagy lakás ára, a másikban azt, hogy egy házhoz hitelt kéne felvenned...!?
A fenntartási költség is sarkítás. Ha csak a rezsit nézem, akkor a 110 nm-es családi házunkban KEVESEBB rezsit fizetünk, mint az egyetlen egy 52 nm-es lakásunkban fizettünk, pedig azóta lett mégegy gyerekünk, van medencénk, fűtött garázsunk, stb. Innentől kezdve mégegyszer ennyit kifizetni egy tartogatott lakásra részemről pénzkidobás (ha csak nem termeli ki saját vállalkozás, nem lehet leírni, stb.). Ha valami nagy külső felújítás van, az drágább, ez tény, de azért társasházaknál is előfordulhat erősen zsebbe nyúlós buli (nyilván ritkábban).
A gyerekvállalás áldozatokkal jár. Pl. azzal, hogy kialvatlan leszel (ami a felelős munkavégzésre alapból hatással van ugye), azzal hogy kevesebb a személyes tered és az énidőd, illetve kevesebb idő jut egymásra is a házastársunkkal. Vannak olyan napok, hogy lakhatsz te 300 nm-en, akkor is 4 ember ébred reggel a 4 nm-nyi szülői ágyban, plusz ha van, akkor még egy macska/kutya is betársul esetleg, ez nem ezen múlik. Ezzel jár a családalapítás az első években és normál helyen az ember szereti annyira a családját, hogy nem menekül előlük, de minimum nem érzi úgy, hogy 110 nm-en nyomorognak. Sőt... akár még örül is, hogy HO-ban dolgozhat és egy-két lopott percben tud a gyerekével foglalkozni, vagy tehermentesíteni az asszonyt, amíg ő akár csak nyugisan beül a budiba. Ezt fel kell dolgozni, elfogadni és mindennek megtalálni a helyét az életben. Megsúgom: meg lehet!
Ettől függetlenül persze ha te már eldöntötted, hogy két lakásban akartok élni, vagy tartani akarsz potyára egy lakást, tégy úgy, a te életed, nekem teljesen mindegy. Véleményt kértél, én leírtam az enyémet.
13-as és 14-es: köszönöm a meglátásaitokat. Abszolút jogos az érvetek, és nyilván az emberek túlnyomó többsége így alakítaná ki, ez a trend ( nekem is a rokonságomban, de ismerősöknél, kollégáknál is ).
Ettől függetlenül mégis írtatok 1-2 olyan dolgot hogy "kellenek a szabályok", "tud nehéz lenni" stb., és én emiatt úgy érzem, hogy mégsem olyan nagy baj az ha több a személyes tér. Nyilván furcsa valahol én is érzem, ezért valószínűleg a zsebbe nyúlósabb megoldás lesz, de az biztos nem hogy mindkét lakást eladjuk és ne maradjon 1 "üres".
Én azt gondolom vétek egy jó helyen lévő lakást eladni. Vannak emberek akik minden pénzüket egy házba ölik ( két lakás árából; több ilyet ismerek ), aztán sokszor hallom hogy igazából jó lett volna ha egyik lakás megmarad stb, igaz ők kiadásban gondolkodnak olyankor.
Tehát lehet a CSOK+ segítségével csak az egyik lakást eladni a másikat megtartani. Itt persze megint felmerülne a kérdés hogy kiét, és utána hogy legyen a vagyonmegosztás. Erre se gondolnak sokan pedig a pénzügyek sajnos megtudnak ölni egy kapcsolatot, van elég zűr a világban, a legjobb ha a pénzügyek amennyire lehet "rendben vannak".
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy van két lakás, egy lépcsőházban, 2 szoba itt és 2 amott. Lehet nem praktikus, de szerintem előnye is van, főleg ha valaki nem szívesen vág bele a hitel dologba ( végre sikerült pl. hitelmentesíteni a lakását, nekem 1-2 év múlva, a társamnak már sikerült ).
Ettől függetlenül nem zárjuk ki a többi lehetőséget, de azért egy lakásban nehezebb elvonulni mint egy családi házban, ezt is figyelembe kell venni, talán emiatt is lehet némi félreéértés ugyanis mi lakásban fogunk maradni ez biztos a kérdés csupán az hogy 1 nagyobb vagy 2 kisebb.
16-os: nem egészen.
Az egyik lakásban lenne 2 hálószoba, de mivel nagyok a szobák ezért az egyik szobának lehetne nappali funkciója is egyben, TV sarokkal pl., a másik szoba lenne a gyerekszoba.
A másik lakásban pedig lenne még két szoba. Itt az egyik szoba lehetne egy étkező-nappali ( mivel az első lakásban hálószoba az elsődleges funkciója ), a másik szoba pedig lehetne az "iroda" vagyis dolgozószoba és vendégszoba, tehát több funkciós lehetne az is.
Mivel mindkét lakásban van gardrób és beépített szekrények ezért a hasznos térből nem venne el egyik lakásból sem.
Továbbá lenne 2 fürdőszoba és 2 wc ami azért szintén nem rossz.
17:
És akkor ha van egy kis gyereked, akkor onnan kezdve, hogy ő elaludt, már nem mentek át a nappalis lakásba?
Reggel meg családilag átvonultok? A gyerekjátékok hol lesznek?
17-es: érdekes kérdések de valahol értem a logikád :).
1) Kisgyereket nem hagyunk magára, nem tudom hány évesre gondoltál. Ezért mondtam hogy az egyik szobában 2 nagy hálószoba lenne, egyik az övé, másik a házaspáré.
2) A gyerekjátékok a gyermek szobájában lesznek mivel nagy szobáról van szó még talán túl sok hely is lesz neki ott ezért ott egy szekrényt terveznék még.
3) 'Reggel meg családilag átvonultok?' - nem, reggel ( hétköznap ) egy lakásban kelünk és egy lakásban is fekszünk le.
4) A másik lakásban vendégszoba van, nappali/étkező és irodasarok, oda is át lehet menni, pl. vacsorázni, társasozni.
Nem értem mi olyan fura ebben :).
D.:)
"Összeköltözésen gondolkozunk a párommal és 1-2 éven belül családalapítást szeretnénk."
Korai akkor még akkora lakást szerezni, amiben egy gyereknek kólön szobája lesz.
TERVEZITEK az összeköltözést, akkor ez még pár hónap, mire eljön, együtt éltek 1-2 évet, ez alatt rengeteg dolog történhet,m ami miatt nem akarjátok a kapcsolatot.
Ha pedig minden klassz, megpróbáltok teherbe esni, mire megszületik a baba, mához az mondjuk 4 év.
Egy babának nem kell külön szoba. 3-8 éves kortól kell külön szoba.
Tehát lehet, csak 12 év múlva kell.
Már ha egyáltalán sikerül a baba.
Az is kiderülhet, hogy nem vagytok termékenyek, ugye.
Költözzetek össze az egyik lakásba, és adjátok ki a másikat, szerintem ez legyen, amíg nem telt le az első trimeszter.
Utána lehet nagyobb lakást keresni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!