Akik Budapesten saját lakásban nyomorognak, miért nem adják és költöznek egy másik nagyvárosba akár Szeged, Bp, Győrbe?

Van olyan ismerősöm aki kb 8 éve azon panaszkodik betanított sori munkásként, hogy keveset keres és nem szeret ott dolgozni. kb 12 éve dolgozik ott, szerintem onnan megy nyugdíjba.

Van egy beosztottam, tavaly felajánlottam neki egy előléptetést 2x fizetés 25 beosztott. Nem vállalta el, mert nagy lenne a felelőssége.

Ahol lakom van egy egyedülálló nő 1 gyerekkel. Elvállt a férjétől, visszaköltözött az anyjához. Eladták a közös házat, majd pár évre rá meghalt az anyja. Ezután egyszer beszélgettem vele erről azt mondta el kéne adni a házat, mert nem bírja fenntartani, és venni egy másfél szobás panelt. Meg akartam venni a házát, 6 év telt el, és még mindig ott lakik. Állítólag már felélte az újházból kapott pénzt is, pedig hitel nélkül vehetett volna egy lakást.

Van egy másik egyedülálló nő a faluban, kb 30 lehet. Megörökölte az öreganyja házát, nem tudta mit kezdjen vele. Végül meghirdette, mentem oda is megnéztem szerkezetileg jó volt, mondtam megveszem. Mondta még alszik rá egyet... :))), és felhív. 5+ éve üresen áll a ház, ő pedig a szüleinél lakik, pedig egy jó állapotú házikót kapott.

Végül építkeztem, de az mindegy végülis.

Hihetetlen mennyi döntés képtelen ember van a környezetemben, ezek csak a nagyobb sztorik.

A vidéki nagyvárosokban feleannyi munkalehetőség sincs, mint Pesten.

Én pl. debreceni vagyok, innen is tömegesen költöznek el a fiatalok, mert a szabad munkahelyek 80%-a 3 műszakos gyári meló vagy minimálbéres, hétvégénisdolgozós bolti eladó állás. 10 % IT-mérnök, és a maradék 10%-on osztozik minden más végzettségű ember.

Amikor én mentem gyedre a nyelvtudást igénylő irodai munkámból, egy hét alatt több százan(!) jelentkeztek a munkámra.

Nálunk sérültek a gyerekek. Még mielőtt ezzel jönnél, sem az adhd, sem az autizmus nem szűrhető magzati korban, sőt sok esetben még utana se olyan gyorsan. Mire kiderült, hogy probléma van, már mindhárom megszületett.

Mi ugyan fenntartjuk magunkat, de nem túl fényes a helyzet. A nagymamámtól örökölt házban élünk. Régi, korszerűtlen, energiafaló... Láttunk már vidéken vagy más nagyvárosban olyat, amit szívesen megvettünk volna, ha ezt eladjuk, de kiderült, hogy vagy munka nem lenne a környéken, vagy kevesebbet fizetnének mint a jelenlegi helyen vagy a gyerekek fejlesztése, iskolai ellátása nem lenne megoldható, esetleg ezek kombinációja és még az a minimális segítségem se lenne mint itt... Családdal nem olyan könnyen ugrál az ember mint fiatalon, "kötetlenül".

Esetünkben pl. csak a kertes ház jöhet szóba, mert másként nem nagyon tudnánk lekötni a gyerekek energiáit és azt is be kell látnunk, hogy az emberek nem fogadnának ennyi zajos gyereket örömmel egy panelben...

Tény, hogy kívülállóként az ember könnyebben hoz más életében döntést, de amikor a saját bőrét viszi a vásárra, akkor több dolgot mérlegel. Sokszor inkább a fix rosszat választjuk, mint az esetleges jobb élet reményét és a tudatot, hogy ha az nem jön be, akkor már a fix rosszra se lenne esélyünk visszaküzdeni magunkat.

A vagyonelemet kevered a likvid tartalékkal. A házam/lakásom nem azért van, hogy feléljem az árát, hanem hogy kiszolgáljon. Abban igazad van, hogyha nem szolgál ki (erőn felüli, túl nagy, stb.), vagyis nem tehetem meg, hogy ebben éljek, akkor el kellene gondolkoznom azon, hogy hogyan tovább, de részemről nem az a megoldás, hogy pénzzé teszem a legnagyobb értékemet és felélem az árát, hanem hogy veszek egy olyat, ami az én "takarómhoz" van igazítva, vagyis lazán fenn tudom tartani. Vagyis egyszerű példa: Van egy 50 milliós ingatlanom, ami erőn felüli, eladom, veszek 30-ért egy nekem valót, amit fenntudok anélkül tartani a havi bevételemből, hogy a maradék 20 millióhoz hozzá kéne nyúlnom.

A gondolatmeneted ott is hibázik, hogy vélhetően ahol drágább az ingatlan, ott jobban is keresek, vagyis Mucsaröcsöge alsón lehet, hogy olcsóbban jutnék ingatlanhoz, de jelentősen kevesebb lenne a bevételem is, tehát ugyanott vagyok. Hozzá kell nyúlnom a tartalékhoz. Bár igaz, így legalább van tartalék ideig óráig.

Bizonyos esetekben egyébként működhet a dolog persze. Mondjuk ha bértábla alapján dolgozol, akkor mindegy, hogy Budapest belvárosában tanítasz, vagy Mucsa alsón, nyilván az utóbbi okosabb megoldás is lehet anyagi szempontból.

Az a baj, hogy nagyon kevesen tudnak tudatosan gondolkozni és élni és ha ez benned felmerül, azért nálad is van egy beakadt korlát, amiért nem látod erre a választ. Minden eset más.

8-as!

Igen. Ha te a győri lakásodban nyomorogsz és nem különösebben köt oda semmi, akkor add el és vegyél olcsóbb helyen lakást. A maradék pénzt befekteted, vagy feléled és nem nyomorogva kell élned mondjuk egy 40 milliót érő lakásban.

17-es "nem különösebben köt oda semmi"

Hány olyan embert ismersz akinek se családja se barátja, se párja, se munkája, se iskola kötelezettsége nincs? És még rugalmas ahhoz, hogy teherautóra pakoljon és elköltözzön Nógrádba, mert ott a legolcsóbb a lakás. (40 millából még Miskolcon sem lehet normális lakást venni, nemhogy másutt)

Amit írsz egy minimum 75 év feletti nyugdíjas, akinek már meghaltak a barátai, családtagjai. Se oldal se lemenőági rokona nem él. Ha ezek meg mind megtörténnek az emberrel, akkor már nem olyan nyitott egy ekkora változásra.

17!

Ha valaki nem tud fenntartani egy győri lakást, az egy pápait sem fog tudni. Sőt családi ház nem jön ki egy panel árából a győri agglomerációban, legalábbis olyan, ami kisebb rezsivel fentartható, mint egy panel.

Az pedig csak rövid távon megoldás, hogy eladja 30ért a lakását, vesz 20 ért valamit valahol, mert a maradékot néhány év alatt feléli.

Szerintem jobb megoldás a munkahely váltás. Nyugdíjas esetében, ha muszáj akkor dolgozni kell ameddig tud.

18-19!

A 40 millió csak egy példa volt. Nyilván annak érdemes ezen elgondolkodni, akinek maradna annyi pénze, amivel már megy valamire. És nyilván nem kb ugyanannyiért kell venni, annak semmi értelme.

Párjával, családjával költözik. Aki nyomorog, annak nem az a legnagyobb problémája, hogy messze lesznek a barátai, meg a rokonai. Ha van munkája, annak ellenére nyomorog, akkor???