Majdnem 40 évesen várnátok még az ingatlan vásárlással, hogy az önerő összejöjjön vagy megvennétek egyet lakást olyan helyen, ahova nem annyira vágytok?

Attól függ.

Sokat számítana az is, hogy miként tekintek a dologra az adott pillanatban. Szükséges rossz, B terv, kényszermegoldás vagy netán csak nyűg?

Ingatlanvásárlásnál én nem gondolom, hogy 1-2 év hosszú távnak tekinthető főleg akkor, ha nem létszükségű a költözés. Mennyit nyersz hosszútávon, ha vársz még? Milyen távról beszélünk? pl. Napi 1-2 óra ingázást nem mindenki tud elviselni huzamosabb ideig. Van olyan ingatlan a környéken, ahova szívesen költöznél vagy csak kellene valami, mert “türelmetlen” vagy?

Inkább várnék vagy vennék egy rosszabb lakást.

Biztos nem költöznék 10-15 évre olyan környékre ami nem tetszik.

Soha ne menj olyan helyre lakni - még ingyen sem - amit előre utálsz!

Még ha ugródeszkának tekinted is, nem tudni mit hoz az élet és beleragadhatsz.

Még a kedvelt városon belül sem szabad olyan ingatlant választani, amibe ha belépsz taszít.

(Keserves tapasztalat!)

8# Ez valahol igaz, de pénzügyi megfontolásból dönthet úgy az ember, hogy pár évig meghúzza magát valahol, amíg el nem éri az vágyott szintet (fontos, hogy az reális legyen).

Vagyis mondok példát. Az én álmom az, hogy a budaörsi hegyoldalban legyen egy házam. 33 éves vagyok, talán 20 év múlva lesz rá kilátásom (ha albérletet fizetek addig, akkor valószínű akkor sem). Az én esetemben reálisabb döntés keresni egy szimpatikus, de számomra is elérhető árú környéket/ingatlant, majd ha úgy érzem minden adott, akkor visszatérni az álmokhoz?

Ezt most a kérdezőtől függetlenül írom, mert nem írta hány évre kéne mennie, anyagi szempontból ez mit jelentene, stb. Nem kell egy életre megalkudni, de elérhetetlen távolságból kergetni a vágyakat is felesleges.