Mit gondoltok arról, hogy ma valóban nehezebb ingatlant vásárolni vagy építkezni mint volt a 80-90-es években?

Egyedülállóként a 80-as években sem lehetett lakáshoz jutni. Meg arról ma már sokan megfeledkeznek, hogy éveken át kellett ELŐtörleszteni. Majd mikor már elég pénzt fizettél be gyakorlatilag a semmire, akkor a tanács kegyesen felajánlott 3 (!) lakást amiből választhattál. Ha nem tetszett egyik sem, akkor következő évben álltak szóba veled újra.

Tudom, ma meg a pénz probléma, de a szociban semmit jelentett, hogy sikerült valamennyit összekuporgatni, attól még éveket várhattál mire a haver-koma-sógor rendszerben sorra kerültél. Ma azért ha ott a cash a zsebedben, akár 1 hónapon belül lakáshoz jutsz és olyanhoz, amit TE választasz!

A 90-es éveket meg hagyjuk. Csődbementek az állami cégek, vagyis értsd: minden. A magánszektor akkoriban nagyon gyenge volt. Tömeges munkanélküliség, brutál infláció, tüntetések, szociális juttátásokat elég durván megvágták. Az emberek többsége szopott, mint a torkosborz.

Aki azt mondja, hogy régen jobb volt a lakáshelyzet az vagy bolond, vagy a pártemberek nyalógépe volt.

A mai fizetésekhez képest nagyon drága az építőanyag..

és a mai munkások sem olyanok már mint a régiek.. sok újépítésű ház beázik penész lesz stb..

Alapból sok minden változott.

Sokkal több előírásnak kell megfelelni, sokkal jobban oda kell figyelni az energiafogyasztásra, tervezés, engedélyeztetés, mindent szak vállalkozóval kell csináltass. Változtak az igények, elvárások is, más a komfortszintünk.

Apámék nagy családi típusházat építettek. Viszont ott jött minden ismerős segíteni, rakták a falat, sikerült ahogy sikerült, tető sikerült hogy sikerült. Olyan is lett.

Nem költöttek hőszigetelésre, nem volt korszerű fűtésrendszer, még a tető héjazata alá sem került fólia, vagy a zárófödémen nincsen 20-30 centi szigetelés csak a fa gerendák között pár centi hungarocell.

Az sem mindegy, hogy apám és anyám 26-27 éves korukig nagyszüleiknél éltek, nekem meg mondták 18 évesen, hogy takarodhatok.

Meg persze igényszint. Ahol laktunk igazi világvége falu hangulat. Nem volt csatornázás, vihar után napokig áram se, földutak voltak mindenhol. Ma meg már rendesen kiépült az egész környék, relatív jó lakossággal, teljesen más árfekvés lett.

Viszont egyedülállóként... Hát egyedülállóként hacsak nem sefteltél, bizniszeltél, vagy nem kerestél kiemelkedően, akkor ugyanúgy nem lett lakásod mint most.

Nos a 80-as evekrol nincs tapasztalatom, de 2005-ben, másfél év külföldi melobol vettem hitelmentes házat egyedul, 21 evesen. Szoval nem bankárűgyvédatomfizikus fizetésből.

Most ennyi ido alatt ketten az önrészt keresik meg.

Oké, most itt írjátok, hogy így kellett várni meg úgy kellett várni, de akkor is tömegesen építkeztek - ráadásul nagy házakat - 23-24 éves párok a 80-as, 90-es években.

Az én családoman mindenki ilyen bolti eladó, hentes, buszsofőr, satöbbi volt, azaz átlagember(!), és mégis mindenki tudott építkezni ennyi idősen, meg gyereket vállalni. Oké, telket kaptak a családtól.

Na most, én egy megyeszékhely mellett lakom 10 km-re, itt csak a telek 8-10 millió, és akkor még egy darab tégla sincs rajta.

Akkor sokkal nehezebb volt.

Talán a '80-as évek elején még könnyebb volt, de aztán elszaladtak a lakásárak, a rendszerváltás pedig gyakorlatilag csődhelyzetben találta a gazdaságot. 2000 környékén az első Orbán-kormány próbált a gyerekeseknek kedvezni a lakáshoz juttatással, és ugyanaz volt a következménye, mint a CSOK-nál: megszaladtak az ingatlanárak.

Sosem volt könnyű lakáshoz jutni.

Azért a 90-es évek nem volt egy leányálom a maga 25-30 %-os hitelkamataival.

Aki még az előző rendszerben vett fel 3% kamatozású hitelt, egyszer csak kapott egy értesítést, hogy innentől 30% a kamat, vagy visszafizeti egy összegben a tartozását.