Nehezebb most 2022-ben két 25-30 éves fiatalnak saját ingatlant vásárolni, mint mondjuk a szüleiknek?

A rendszerváltás után is ilyen volt a helyzet!

Az 1980-as évek végéig "viszonylag könnyen" lehetett lakáshoz jutni. Amikor hiány gazdaság volt! Én 1988-ban 500 Forintot kaptam azért, mert szereztem Körmend kazánt. 300-500 Ft összeggel szokták honorálni a házra való radiátort... A havi munkahelyi fizum volt ekkor 4.500.-

Fix 3% kamattal épültek/vettek lakásokat! Aztán ezeket mondta fel a OTP talán 1991-ben? Akkor ajánlották fel hogy aki egyben kifizeti a tartozás felét, annak elengedik a másik felét. Ha nem, akkor viszont áttérnek a piaci kamatra. Ekkor kezdett összeomlani először a banki ingatlanpiac.

Ha olyan üzemben dolgozott mint bánya, ipari kombinát, vegyigyár stb. ott is lehetet igényelni panellakást. De legalábbis támogatást - csak alákellett írni x évet!

A felmenők a családiház melletti kertben termeltek. Nem kellett borsót, babot, krumplit, lekvárt, füstölt sonkát venni!

Ha igen nagy hülyeséget nem csinált a munkahelyen, akkor onnét ment nyugdíjba.

Emlékszem egy szomszédra, aki tsz-ben dolgozott mérlegesként magtárban. Anna napkor hordták le a padlásáról az eltévedt gabonát. Más beosztásban, de ugyanott dolgozott tovább.

Habár lepontozták a #14.-t, pontosan leírta a dolgozók és a vezetők hozzáállását a munkahelyhez és a munkahelyi tulajdonhoz.

A szüleim 2-3 év kemény munkával, alacsony igényekkel tudták egy lakás árának 1/6-át összeszedni. Amikor még én néztem a lakásárakat 35 millió körül volt egy mai viszonyok közt hasonló kategóriájú lakás, mint amit ők vettek anno. Úgy számoltam, hogy mi is kb. az 1/6-át tudtuk volna összespórolni ennyi idő alatt, olyan életmóddal.

Viszont mi lazábbra vettük, nyaralni is járunk, hétköznapi extrákat is jobban megengedünk magunknak, lassabb gyűjtögetést vállaltunk be. Cserébe mondjuk a párom most (2 év munkaviszony után) olyan helyre váltott, ahol majdnem másfélszerannyi a fizetése, mint eddig, szóval könnyebb lesz gyűjteni. (Ellenben pedig az albérletárak most jól kilőttek, szóval a következő évben többet költünk majd a lakhatásra, mint eddig.)

55 éves vagyok. A rendszerváltás után nem sokkal (1992) jutottam az első saját lakáshoz. Egy "tanácsi" bérlakáshoz a dzsumbujban (olyan volt, mint most a Hős utca). Ezt azonnal elcseréltem egy nagyobbra és élhetőbbre (Kb. évi fizetés). Az új lakást aztán jelképes áron meg kellett venni (ha nem veszem meg eladják másnak).

Igen nekünk sokkal kevesebb pénzbe került az indulás de:

Mielőtt az ember bement a tanácsba (ma önkormányzat), utána kellett járni, hogy mit szeret az ügyintéző (töltött boríték, bor, konyak, csoki, cserepes, vagy vágott virág), ha nem voltál a megfelelő eszközökkel felszerelve, akkor bizony az utad felesleges volt. (Igen ma egyértelmű a tömött boríték, de egy kisebb ügyet nélküle is el lehet intézni).

Akkoriban volt egy munkatársam, aki nagynevű sakkozó volt, de az élethez "kevésbé talpraesett". Ő a cég portásfülkéjében és előterében húzta meg magát éjszakára. Ezzel azt akarom mutatni, hogy voltak olyan munkahelyek, ahol megoldották az olyan emberek lakhatását, akit ma hajléktalannak neveznek.

A havi fizetés nem volt különösebben magas, de ha az ember (inkább a rendszerváltás előtt) hajlandó volt háztájit csinálni, városokban maszekolni, akkor azért egészen jól meg lehetett élni.