Nehezebb most 2022-ben két 25-30 éves fiatalnak saját ingatlant vásárolni, mint mondjuk a szüleiknek?
Mi vagyunk a fiatalok, jelenleg albiban lakunk de persze igyekszünk spórolni mellette. Mégis azt érezzük, hogy még egy rosszabb állapotban lévő lakást/kis házat se tudunk megvenni az elkövetkező 5 évben (ez lenne a terv). A szüleink pedig folyamatosan azzal jönnek, hogy nekik is ilyen nehéz volt, és ők is segítség nélkül csináltak kb mindent. (Mármint nem örököltek)
Természetesen egyáltalán nem várjuk el a segítséget, ami esetleg számukra megterhelő lenne. Viszont mindig megkapjuk, hogy milyen jól keresünk, és hogy másoknak még ennyi fizuja sincs.
A kérdésem annyi lenne, hogy valóban csak mi érezzük kevésnek a fizetéseket a mai ingatlan árakhoz képest, és 30 éve is arányaiban ilyen volt a helyzet? Vagy a szüleink tévednek?
Régen sem volt könnyű szülői támogatás nélkül, de azért elérhetőbb volt. Eleve az albérletárak nem voltak ilyen magasak, mint most. Most ha albérletet fizet az ember, még annyi esélye sincs sajátot venni, mint korábban
A szüleim még az alacsony fizetésük töredékéért tudtak bérelni nagyvárosban lakást, most meg én egy garzonért többet fizetek, mint a fizetésem fele. Persze lehet másokkal lakva spórolni, de egy idő után besokall az ember és nem akar már idegenekkel együtt lakni.
Szüleim a 80-as években kertészkedésből, piacozásból felépítettek egy egyemeletes házat, azzal a tervel hogy idős korukra beköltöznek oda a faluból. (Sajnos ez a ház már régóta nincs meg)
Az a ház mai áron legalább 30 millió.. ha nem több..
Ma Magyarországon kertészkedésből, piacozásból örülhet az ember ha megél egyáltalán..
Amit én látok:
Seftelésből, piacozásból, kertészkedésből, háztájiból és mellette munkából jól meg lehetett élni. Egyrészt ma már az ilyesmiből vagy nem élsz meg, vagy nem is nagyon engedi a rendszer.
Apám, anyám diploma nélküli, szakmát végzett emberek, sima alkalmazottként emeletes (tetőteres) családi ház, garázzsal, pincével, én ilyet elképzelni nem tudok.
Azt is tegyük hozzá amíg kész nem lett a ház apámék 30 éves korukig nagyszüleim nyakán éltek egy apró házban, ami a mai világban totál elképzelhetetlen. Nem mellesleg engem simán elküldtek hogy takarodjak a háztól és boldoguljak egyedül.
Az igényszint és elvárások is változtak. Akkoriban nem is a kiadott terv alapján épült a házunk, és kalákában dolgozott rajta az ismerősi kör. Ma ilyesmi elképzelhetetlen, mert még a "haver" is pénzért dolgozik.
A panellakás mint olyan lenézett dolog volt, most meg ismerősi körömnek és nekem is maximum arra telik önerőből.
"A panellakás mint olyan lenézett dolog volt, most meg ismerősi körömnek és nekem is maximum arra telik önerőből."
Konkrétan a gyerekkoromban a panel a csóróság szimbóluma volt, ma meg annyit látok, hogy a fiatal infós, mérnök ismerőseim nem kis jövedelemmel ilyen lakásokba költöznek be. Az előző generációk bolti árusai, fodrászai, kukásai mellé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!