Hogy bírták ki, akik családi házból lakásba költöztek?

Én úgy bírtam ki, hogy a családi, kertes házban még a szüleimmel laktam, ahol rengeteg lelki megkötés volt és sokat kellett utazni suliba/munkába. A lakás közel van a munkahelyemhez és az évek alatt rengeteget felszabadultam. Sokkal jobban élvezem.

Mondjuk olyan esetben, ahol a kertes ház egy nyugodt otthon, biztonságos családi érzettel, biztosan nehezebb lehet. De ha ez a helyzet, ebből kell megpróbálni kihozni a legjobbat.

65 nm azért egyáltalán nem rossz kategória.

Nyilván muszáj lesz szelektálni, hogy mit visztek tovább. Sok olyasmi felhalmozódik egy házban évtizedek alatt, amire igazából nincs szükség (meg pl. kerti cuccok alapból nem kellenek majd). Ha időben elkezditek átgondolni, mi az, ami nem kell, eladhatjátok, és legalább lesz egy kis pénzetek belőle.

Egy lakásban is rengeteg tárolóhelyet lehet kialakítani / hasznosítani. Eddig erre valószínűleg nem voltatok rászorulva, de ha rááll a szemetek, akkor látjátok, hogy valószínűleg jobban ki lehet használni a teret, mint ahogy eddig tettétek.

Válás után költöztem kis lakásba, nekem nagyon megtetszett.

A ház is nagy volt és a telek is, rengeteg munka volt a karbantartása.

Az igazat megvallva ha soha többé nem látok füvet, sövényt és tűzifát, még az is túl hamar lenne. Ahhoz képest a 37 m2 lakás egy álom és itt nem gyújt tábortüzet valamelyik veszett szomszéd minden második nap, valamint nincs mindenkinek 5 kutyája, amik egy tücsökneszre vagy postásra fél óráig vonyítva hergelik egymást.