Ha egy ingatlanon haszonélvezeti jog van akkor a tulajdonos wledhatja a lakást a haszonélvező beleegyezése nélkül?

Van megoldás, de ennek feltétele van:

-a haszonélvezőnek biztosítanak olyan SAJÁT lakást, amibe HAJLANDÓ átköltözni. Ezzel megszűnik a haszonélvezeti joga.

A haszonélvező ha nem járul hozzá az eladáshoz bizonyára költözni sem hajlandó. És valljuk be, jól teszi. Számtalanszor lehet hallani,hogy embertelen körülmények közé kerül. Mivel idős emberekről van szó nagyrészt akik eleve nehezen mozdulnak.

Ezek a lakások eladhatók, de valóban nagyon nyomott áron. Az idős ember ha vélelmezhetően nem is sokáig él az idő alatt is jelentősen romolhat a lakás állaga.Általában olyan ember vevő rá aki vagy erőszakos módon kirakja/átrakja az ott lakót valahová, vagy annyi pénze van,hogy nem számít Neki az összeg amit olyanért kifizet amiből ki tudja mikor remélhet hasznot.

- Emberek, értsétek meg már végre, hogy a haszonélvező NEM TILTHATJA MEG az általa élvezett ingatlan eladását!!!

- Neki JOGA VAN OTT LAKNI, függetlenül a tulajdonostól!

- LEMONDHAT a haszonélvezeti jogáról (ha úgy látja jónak valamilyen oknál fogva, de ez minimális eset).

- A haszonélvezeti jog MEGVÁLTHATÓ, pl olyan módon, amit a fentebbi válaszaimban írtam. Pl. nagy neki a lakás, nagy a rezsije és megelégszik egy kisebb lakással, AMI AZ Ő TULAJDONÁBA KERÜL.

Igen, van rá lehetőség, ahogy fentebb felsorolták, élethelyzettől függően lehet megnézni vagy látatlanban venni, és ha a haszonélvező nem mond le a haszonélvezetről, akkor csak a halála után tudod vevőként birtokba venni, ezért fontos a haszonélvező életkora az ár meghatározásakor. 90 év feletti haszonélvezővel többért is megérni megvenni, mint egy fitt 70 évessel.

De haszonélvezőként (haszonélvező családjaként) sokkal jobban megéri inkább teljes áron eladni a lakást teljes piaci áron és a haszonélvezőnek lemondani a haszonélvezetről és egy kisebb és/vagy olcsóbb ingatlanba elköltözni.

Fentebb már röviden említettem, de ennyi téves információ után konkrétumot írok:

A haszonélvezőnek nagy volt a lakás, vele együtt a rezsi is + takarítás stb.

Megegyezett a tulajdonossal, hogy vesz számára egy neki megfelelőbb kisebb lakást. A illető megbízható embereivel megnézette, környezettanulmány után jónak találták átköltözött, lemondott a haszonélvezeti jogáról és kész.

Mit nem lehet ezen megérteni és filozofálni fölötte? Csak jól elő kell készíteni az ügy lebonyolítását (szomszédok, orvos, üzlet...).

Itt nem biztos, hogy a kérdéses ingatlan nagy, lehet, hogy pont egy kisebb lakás, aminél hiába ajánlgatod ezt. Persze Majd Kérdező vagy hozzászól vagy se.

De egy idősebb haszonélvező tipikusan (tapasztalatom szerint) nem fog szeretni kiköltözni máshová, akkor sem, ha logikus lépés. Nálunk is volt több olyan is a családban, hogy nagyszülők messze, egyre többször ápolásra szorulnak, de azért még elélhetnek 20 évig is, aztán pl. sok a lépcső vagy túl nagy a lakás vagy a kert, de ők akkor sem hajlandók költözni, mert szeretik pont ezeket a szomszédokat, környéket és nincs kedvük, erejük pakolni meg úgy semmi változáshoz, csak panaszkodnak.

17-es, de, lehet ezt érteni. De a történet nem általános. Ha a haszonélvezőnek szándékában áll lemondani simán megy az ügy. Akkor kevésbé az ha benne szeretne maradni a lakásban és nem kíván lemondani a haszonélvezeti jogról.

Tudom off kicsit, de nézzük nevesítve. Szülőnek szokott haszonélvezeti joga lenni általában a gyerek tulajdonában lévő ingatlanon. Ha jó a kapcsolat keresnek közösen megoldást, ha kevésbé jó, akkor a gyerek eladja a lakást potom pénzért a szülővel együtt.

Volt/van haszonélvezeti jogom, és volt tulajdonom haszonélvezeti joggal. Jó a kapcsolatom a gyerekemmel,megbeszélve a lehetőségeket hozzájárultam ( haszonszerzés nélkül) az eladáshoz.

Számomra kicsit /eladom a lakásom anyámmal-apámmal/szívbemarkoló ez az adásvétel.