Mit kezdjek az örökölt ingatlannal?

"Abban a tudatban építgette, hogy milyen jó lesz majd nekem..."

- Valóban jó lesz, lehet egy kis pénzmagot szerzel vele. Rádbízta.

- A másik meg hogy az akkori értékrendek szerint ez egy nagy értékű dolog volt, de a világ változik.

En annak a hive vagyok hogy ingatlant nem adok el ha nem muszaj, viszont a te esetedben en eladnam es befektetnem mas ingatlanba. Mivel a semmi kozepen van, igy valoszinuleg nincs nagy erteke de az aran ha kapsz akar csak egy ures telket valahol a lakhelyedhez kozel akkor az jo befektetes mert lehet hogy egyszer majd epitkezel vagy a gyerekednek jo lesz.

A jovoben nagyobb ertek lesz a sajat ingatlan mint most, nem az arak miatt hanem mert nehezebben lehet majd hozzajutni.

Eladnám, a lehető leghamarabb.

Jelenleg rendezett és jól karbantartott háznak tűnik a leírás alapján. Mivel neked nincs időd, energiád szinten tartani, idővel egyre rosszabb lesz.

Jelenleg jól megy az ingatlan piac is. A házért kapott pénzt meg nem kötelező elkölteni, elfér az egy bankszámlán is. Idővel meg úgy is kialakul mit szeretnél.

Igen, alap karbantartásra mindig lehet találni valakit. Főleg, ha zsákfalu (ezt, amire gondoltál, így nevezik! :D ), ott mindig van olyan, aki ilyenre ráér, mert közmunkából él, aztán van ideje erre is, kell egy kis plusz pénz, ilyesmi... Szóval nem muszáj abban gondolkodni, hogy Te ide csak melózni mész. Ugyanakkor ha meló miatt kell odamenni hétvégenként, akkor is ezen felül kilehet venni minden évben egy-egy hetet csak erre, hogy lemész egy kicsit és ott jól érzed magad, nem melóért mész, mert azt előző hétvégén megcsináltad... Ez hozzáállás kérdése!

Ilyen, hogy nincs idő valamire, ez nem létezik! Arra van idő, amire szánsz, amiről úgy gondolod, hogy arra érdemes időt szánni! Ha úgy látod, hogy erre "nincs időd", az azt jelenti, hogy neked ez más teendőkhöz képest nem ér annyit, hogy szánj erre időt. Ha kötelességet látsz benne, és teherként éled meg, akkor el kell adni! Ezt úgy kell felfogni, hogy apád nem azért tett bele ennyi munkát, hogy azt neked adhassa, hiába hagyja el az ember száját ilyen, hogy másért tesz, cselekszik, elsősorban azért áll hozzá így az ember, hogy célt tűzzön ki maga elé (róla szól), és célt azért kell mindig kitűzni, hogy az élet ne legyen hiábavaló! Ebben pedig akkor ki volt a főszereplő, kiről szólt ez valójában? Apádról! Nem rólad! Tőled azt várta volna, míg élt, hogy ezt dicsérd, értékeld, elismerd. Elismerést várt, és ez ismételten nem rólad szól, hanem róla! Hogy megkapta vagy sem, az a magánügyed, közöm nincs hozzá! Ha megkapta, akkor ne legyen benned egy percig sem lelkiismeretfurdalás azért, mert eladod, ez nem egyenlő azzal, hogy semmibe veszed a munkáját! A munkáját az élő embereknek kellene tudni értékelni, addig amíg az átélheti azt, hogy értékelték a munkáját. Utána már nem arról szól a történet, hisz meghalt, utána már ha szól valakiről, akkor magadról szól! Aki úgy érzi nem értékelte eléggé, az próbál a lelkiismeretén könnyíteni azzal, hogy halála után áll neki azt értékelni. Ez az egyik alapja a feltámadásba vetett hitnek is addig a pontig, míg más hal meg. Hogy fent van, látja, javítottam a hibám!

Ha nem szánsz rá időt, és nem tartod fenn legalább azt az állapotot, amit apád fenn bírt tartani, akkor azzal nem vagy közelebb ahhoz, amit szeretett volna! Ha ezt gondként éled meg, akkor pedig merem feltételezni gondot nem akart neked adni semmikép sem! Ilyen esetben inkább azzal kerülhetsz ahhoz közelebb, ha találsz olyan vevőt, aki hozzá hasonlóan rendben tartja azt.

26 vagyok!

Most vettem észre ez egy 2021. Júliusi kérdés :)

Szóval valószínűleg tárgytalan, vagy döntésképtelen a kérdező.