Azokat a fiatalokat akinek 23-25 éves korukig csak a pénzköltésről szól az élete ki fogják segíteni a szüleik lakásvásárlásnál?

Az egyetem mellett azért tudtam félretenni, mert a szüleim finanszírozták a kolit és a heti költőpénzem. Azt kérték az ösztöndíjamat gyűjtögessem a "nagybetűs életre". Így is lett. Nagyjából 1 millióm volt, amikor kikerültem az egyetemről, ebből költöztem el otthonról, albérletbe. Én mindig is az arany közepet tartottam jó útnak. Ne igazítsuk az életszínvonalunkat a bevételünkhöz, de azért ne is sajnáljuk élményekre, utazásra. Ezt a mai napig tartjuk. 30 és 35 évesek vagyunk, hamarosan tehermentes lesz a lakásunk, gyűjtögetünk és egy ház a cél. Mivel majdnem 25 évesen jöttem ki az egyetemről (msc-ről) és a párom is kb. 5 éve képezte át magát, hogy legyen értelmes munkája, ezért szerintem elég jó életszínvonalat teremtettünk magunknak rövid időn belül ember feletti spórolás nélkül.

Körülöttünk látunk ilyen és olyan példát is. Látunk olyat, aki vért izzadva, családi segítséggel tudott ingatlant venni. Látunk olyat, aki keményen spórolt és önerőből sikerült neki és olyat is, aki csak lébecolt, illetve fogalmunk sincs mit csinált. Sokat beszélgetünk erről. A pár most 36 és 37 éves. 5 éve vettek egy lakást 14 millióért úgy, hogy az önerőt céges hitelből fedezték, a többi lakáshitel. Sorozatos rossz döntésekkel eljutottak oda, hogy az életük romokban. Fontosabb volt a csilli-villi lakás, mint a normál élet, ezért 2 éve teljesen logikátlanul szétverték az (egyébként teljesen élhető) egész lakásukat, hogy felújítsák (az egészet, egyszerre!). Gyorsan elfogyott a pénzük, így azóta is a trehányságban élnek kb. De azért amint pénz állt a házhoz, vettek egy motort. Amikor lejárt a lakástakarékuk, azt inkább a hitelükbe törlesztették, ahelyett hogy rendezték volna végre az élethelyzetüket. Most 2 évvel később egyik nagyon ideggörcs, mint a másik, a kapcsolatuk kezd széthullani, én egyáltalán nem értem mi megy ott. Szerencsére nem is a mi dolgunk.

Nyilván mindenkinek a maga logikája a favorit. Mi nagyon sokat beszélgetünk tervekről célokról, tervezünk pénzügyileg, megbeszéljük mi fér bele, mi nem. És nagyon sok ilyen esetet is kibeszélünk, hogy szerintünk hol rontották el és mi mit csinálnánk másképp. Az ő életükbe nem okoskodunk bele, de nekünk ezek jó tanulsággal bírnak arra, hogy megerősítsen minket abban, hogy jó a mi utunk.