Hogyan a legolcsóbb megoldani a lakhatást hosszútávon?(30+ év)

Alberlet egy ideig, ilyen emberekkozt nem erdemes lakni (a szuleidre gondolok akik, onzoek). Te majd a csaldoddal szemben remeljuk nem leszel ilyen onzo, viszont arrol, h feljebb lephess anyagiakban a te eletedben letehetsz (hacsak nem jon be vallalkozasof vagy nem kepzed magad eron felul) ez nem feltelten baj de addig is ne vesztegesd az eleted arra h otthon laksz es gyujtesz az onerore merz elszall kozben az egesz eleted.

Koltozz sajat alberletbe ami melett olyan eletviteled lehet amit szeretsz. A mobilitasod ezzel megmarad es igaz h csomo penzt elbuksz, de lehet egy jo eleted es majd a gyerekeid orokolnek a nagyszuloktol.

Nézőpont kérdése mennyire önző hozzáállás ez. Engem sem segítettek semmivel, még sem érzem önzőnek a családom hozzáállását.

Lehet ezt úgy is nézni, hogy magukról gondoskodnak, ami olyan szempontból jó hozzáállás, hogy a nyugdíjas éveikre nem maradnak a gyerekeik nyakán.

Egyszer hallottam egy tök érdekes felfogást, még is nagyon elgondolkodtató kérdés az, hogyha döntened kellene, hogy a gyerekednek vegyél lakást, vagy a saját nyugdíjadra tegyél félre pénzt, akkor melyiket választanád? Nagyon nagy százalék azt választaná, hogy a gyerekének vesz lakást, pedig ha belegondol, akkor lehet ezzel csak kitolja a problémát. Az a gyerek már felnőtt, aki meg fogja oldani a saját sorsát egy kis terelgetéssel. De nem segít rajta az, ha a nyugdíjas szüleit a minimális nyugdíjukkal és rengeteg betegségükkel a nyakába kapja, mert nem tudnak már gondoskodni magukról anyagilag, ellenben a gyereknek meg kötelessége. Na mindegy, ez csak kitérő.

Én a helyedben kompromisszumot keresnék. Egy kis lakás, nem feltétlenül belvárosban, de jól megközelíthető helyen, remek ár-érték aránnyal. Akár hitelre, vagyis önerővel már költözhetsz (persze nem árt mérlegelni minden eshetőséget).