Kettő szoba + nappali étkezős ház?

Változóak az igények.

Nálunk első naptól külön szobája van a fiunknak (kertes házban). sógornőmék nappali+1 szobás 4. emeleti lakásban laknak 3 gyerekkel.8-5-1 évesek...

Nem terveznek egyenlőre költözni. Kb ugyanolyan anyagi lehetőségekkel rendelkezünk.

Szóval kinek mi az igénye.

Ha nektek 2 gyerekre kicsi az a ház, akkor vegyetek nagyobbat.

Ha csak a 2 gyereknek kell a külön szoba, aludjatok a nappaliban.

3 nagy tévedésben élsz. Nem minden házat lehet alakítani, azaz bővíteni. Ezek engedélyköteles tevékenységek, horror összegekbe kerülnek, és nem is mindig megvalósítható. (tudom, mert akartunk bővíteni)

Már nem lehet családi kalákában építkezni, mint 30 évvel ezelőtt. És nemcsak a szabályok szigorúak, hanem az ellenőrzések is, és a büntetés meg milliós tétel+elbontás...

Sokkal egyszerűbb költözni.

#3

Azért ez nem ennyiből áll, hogy toldozom-foldozom, ahogy jólesik..... a terveztetésnél, engedélyeztetésnél, építkezésnél meg már sokkal-sokkal egyszerűbb másikba költözni.

Ha az igényeiket a ház már nem elégíti ki és nem lehet megoldani belső falak mozgatásával több szoba kialakítását, akkor költözni kell.

Mi pl. amikor megvettük a saját lakásunkat, akkor tudtuk, hogy olyat keresünk, ahova 1 gyerek még elfér. Még 2 pici is, ha összehúzzuk magunkat, de amikor a második érkezik, már el kell kezdenünk nézelődni és amint lehetőség adódik, úgy költözünk. Tudtuk, hogy nem itt tervezzük leélni az életünket, csak átmeneti állomás a pici családunkkal. Általában ezt mérlegelve dönt az ember. Én pl. már most tudom, hogyha költözünk hány szobás házat fogunk keresni, amibe mindannyian el fogunk férni és milyenbe nem költözünk biztosan. Nem veszünk ugyanakkora házat, mint amekkora lakásban most élünk, mert annak az ég világon semmi értelme nem lenne, ez érezhető.

De nem értem, miért nem jó igény szerint költözni?

Én egy egyszobás panelbe születtem. :) Kisbabaként még elfértem anyáék szobájában. Aztán mikor 1 éves körül voltam, akkor költöztünk egy 2 szobás panelbe, ott már lett saját szobám. Pár évig jó volt, aztán kezdtük kinőni, költöztünk olyan lakásba, ahol a 2 hálószoba mellett már egy külön nappalink is volt. Az a lakás igazából tök jó volt, de felmerült az igény a kertes házra, így elköltöztünk egy kertesbe. És akkor még az hagyján.....

Páromék is egy pici 30 nm körüli házból indultak, aztán mikor 2 gyerek lett, vettek egy jó nagy házat, hogy elférjenek. De tényleg, 3 hálószoba, 2 fürdő, 2 nappali, stb. A párom tesója már jó régen elköltözött, egy éve mi is elköltöztünk a párommal. Anyósomék azóta vakaróznak, hogy mi a jó eget csináljanak ketten egy akkora házzal, 90%-át nem is használják, de fűteni meg takarítani azért csak kell....

Szerintem nem annyira jó ötlet "bebetonozódni" egy lakóhelyre. Az embereknek folyton változik az élethelyzetük, változnak az igényeik, szerintem természetes, hogy a lakhely is ezzel együtt változik.