25-30 éves fiatal párok! Hogyan vettetek közös lakást? Vidéken vagy a fővárosban éltek?

Először is azt szeretném kérdezni mennyit adtok be a közösbe vagy hogy működik ez? Hányan laktok, csak 3an vagy van még más családtag?

Csak mert rendben van, hogy nem tudnak külön pénzzel segíteni, de azzal igen ha ott vagytok, nem kérnek horribilis összeget! 300 ezerből azért kellene, hogy maradjon. Mi sem kerestünk többet 25 évesen ketten.

Én is laktam anyóséknál. 6an voltunk a házban, ebből mindenkinek volt jövedelme, igaz nem mindenkitől kértek, na mindegy. Nekünk kellett beadni, ketten olyan 50 ezer Ft-ot. Ebben volt kaja és a rezsi.

A férjem akart otthon lakni, én menni akartam. Pár hónap elég lett volna szerintem, de a férjemnek sosem maradt a fizetésből. (Akkor még nem voltunk házasok). Szóval én spóroltam, neki sosem maradt akkoriban, sajnos mínuszban is volt erősen a számlán (kevesebbet keresett akkor még, mint amennyi mínuszban volt). Egyszer csak beidegeskedtem, mondom így nem haladunk, semmi értelme hogy az anyjaéknál lakunk! A spórolás miatt laktunk állítólag ott, de csak én spóroltam. Párszor átrágtuk vele a témát. Én beszálltam az autóhitelébe, mert így 1 évvel előbbre lettünk. Férjem kirendezte a többi dolgot, onnantól ő is tudott eltenni. Én közben folyamatosan tettem félre az enyémből. Közös pénznek kezeltünk mindenféle pénzt.

Néztünk házakat akkoriban egy ft nélkül, hogy lássuk mit mennyiért kapunk meg hát szerettünk volna, de akkor még nem volt.

Akkoriban már elég rosszul éreztem magam náluk, nem szeretnek engem nagyon náluk, a családja és éreztettek is és nagyon menni akartam albérletbe, akárhova... Szóba került a csok is, hogy vegyünk házat. De azt végül nem akartuk felvenni, nem azért akartam házasodni meg hogy időre szüljek. Elvetettük a dolgot.

Később éppen volt valamennyi pénzünk, majdnem vettünk házat ahol anyósomék laknak abban a faluban, de az eladóval nem tudtunk megegyezni. Utólag nem bánom.

Végülis az elfajult családi helyzet miatt el akartam meg el is kellett költöztünk.

Elmentünk albérletbe a városba és nagyon boldog voltam. Rezsivel együtt kb. télen max. 75 ezerből megúsztuk. Közben nőtt a fizetésünk is. Tudtunk mindig elrakni, ha nem gazoltuk el "hülyeségekre", luxuscikkekre. Ha elment, tudtam hogy rosszul csináltunk valamit... De ott gyűjtöttünk össze millió felett! Egyik évben megesküdtünk. Másik évben váratlanul eladták az albit. De az albérlet árak az egekben vannak, ugy döntöttünk veszünk lakást, mert még így is olcsóbb némelyiknél (elég soknál).

Így most van egy részben már saját lakásunk (nyilván hitelre vettük, de volt elég önerőnk. A bank szóba sem áll veled anélkül).

Mindezt 28 éves korunkra. Szülők is segitettek pár száz ezerrel, nagyon hálás vagyok nekik, hogy ennyit kaptunk.

Én úgy voltam, hogy megoldjuk magunknak! Nagy előnyöm volt, hogy megtanítottak spórolni, mindig volt a kevésből is.

Még most is spórolunk, hitellel a nyakunkon. Másképp nem megy, mert felújítani csak így tudunk!

Ez a kulcsa! Spórolni! Élj azért, de ha csak éppen 20 ezret tudsz eltenni, tedd el! Én nem vagyok nyugodt, ha sehol nincs félre tett pénz. Nekünk van egy pár száz ezer félre tett pénz arra az esetre, ha gáz van, ha pl. valamelyikünknek lenne valami problémája, nincs éppen munka stb, a hitelnek mennie kell tovább... Vagy ha baba lesz majd!

Mindenre gondolni kell!

Egyébként én is akkor kezdtem el élni, amikor külön mentünk. Mindenhogy! Végre saját háztartás, akkor kezdtem ruházkodni is jobban, divatolni!

Én úgy tartottam, szülőknél azért lakik az ember - ha már muszáj ott lenni egy ideig, hogy spóroljon! Akkor igenis spóroljunk, különben semmi értelme, csak eszed a kefét, hogy se pénzed, se semmid, meg még beleszólásod sem semmibe!

Ezen gondolkodj el!

Kell ez nektek?

Van értelme ott lakni így? Annyiból albérletben is megéltek félrerakás nélkül! Ha tálaltok egy jót, szerencsétek van, én nem gondolkodnék egy percig sem! De ehhez is kell valamennyi önerő, szóval hajrá!

Remélem segítettem valamit a mi tapasztalatainkkal. 4 év!

Még valamit...

Nálunk a sors keze benne volt a dologban.

Mielőtt eladták az albit, befogadtunk egy kismacskát. A tulaj nem tudta, s lett volna másik albija amibe macska nélkül mehettünk volna, de én nem mondtam le a macskáról. Így vettünk a tervezetthez képest előbb lakást. A sors nem hagyta hogy húzzuk a dolgot, sehova nem hagynak állatot vinni vagy én nem tálaltam olyat... De most van egy szuper lakásunk es macska is! :D

Sehogy, 60 éves korunk előtt esélytelen.

Párom szüleinek van egy pici (30 nm) háza amiben pár évig laktak, aztán 10 éve üresen áll. Most ezt újítjuk fel teljesen, ezt is ketten a saját kezünkkel, mert a szakik is marha drágák lennének. Így is 3milla környékén lesz a dolog, pedig nem kell falat bontani meg tetőt cserélni meg ilyenek....

Mindketten 200 környékén keresünk, de basszus még az önerőre is több év lenne, hogy összespóroljunk... hitelbe nem akarunk belevágni.

Másik opcióként még a mobilházakat nézegettük, de végül ennél maradtunk. De talán még azt tudtunk volna venni.

Iszonyatosan mázlisták vagyunk, így ősszel költözhetünk talán. Amúgy soha, a környéken 40-50 környékén KEZDŐDNEK a lakható házak (értsd: van rajta értékelhető tető, még/már áll minden fala, be van vakolva, 30 nm körüli-feletti alapterület), nem is értem kinek van annyi pénze, ezt még nagyon jó fizetéssel is nehéz kigazdálkodni.

Addig pedig mi is anyóséknál húzzuk meg magunkat.

Vidék.

Szintén 25N és 26F

#24 vagyok

Annyival kiegészíteném, ismerősi körömből 40 év alatt CSAK a következő módokon lett lakásuk az embereknek:

- örökség (vagy egyből házat/lakást örökölt, vagy pénzt, és abból vett

- rokon eladta neki jelképes összegért

- szülők vettek neki

- egy nagy összegű kártérítést forgatott bele

- ezek kombinációja

- szülők emeletes házában leválasztották a tetőteret, ezáltal lett külön saját lakásuk

SENKIT nem ismerek, aki fogta, összespórolt pénzt, és vett egy lakást csak úgy, magától. Pedig ismerek kifejezetten jól kereső embereket is.

Azért nagyon nagy szerencséje van annak akinek a csok előtt tudott házat/lakást venni! Én nem akarok 3 gyereket max egyet!

Mindig is jól kerestem, de nekem nem adatott meg az a szuper lehetőség hogy 0 forinttal kezdjem meg az életem az egyetem befejezése után. Volt diákhitel is, de én rengeteg adósságot örököltem, na szóval 26 évesen közel 4 millió adósságom volt pályakezdőként, ebből 400000 a diákhitel. Viszont én vettem autót amint dolgoztam, ezt is hitelből 1 M, mert nem akartam napi 3 órát utazni a fél óra autózás helyett többet. Na de 30 éves koromra végre nullán voltam :), Viszont belekerültem egyedülállóként a csok problémába, ekkor 2017 tavasz körül lehetett. Most 32 lettem nemrég, van 7 millió kp-m és gyakorlatilag semmit nem tudok vele kezdeni. Mert két éve még ennyiért egy lakható kockaházat lehetett venni a környéken, most 20 ért lepusztult romokat árulnak ugyan ott.

Szóval nem tudom mi lesz, mert hiába keresek 500 nettót, aminek a felét félreteszem általában, nem jutok egyről a kettőre. Mert hiába teszek félre akár 3 milliót egy évben kb a duplájával emelkednek az ingatlan árak. 40 millióért nem szeretnék építkezni.

ÉS kp-ba kellenem megvennem a házat, hogy kapjak hitelt a felújítására.

27 vagyok:

Még némi infó: azért annyira nem kell szenvednem mert most tesommal lakok vidéken egy 60 m2 kis házban. Nevezzük ezt az örökségnek jó sok deviza hitellel, meg közmű tartozásokkal. Csak nekem volt annak idején elég pénzem és jó kapcsolataim, hogy bepereljek 2 bankot is. így az egyik hitel 0 ft lett, elengedtek kb 1 milliót, a másikból meg 7 et, de így is 2x ki lett fizetve addigra mindegyik, és maradt 3,6 :))

Viszont már ideje lenne szétválnunk, mert kicsi lenne ez a ház 2 családnak, ha össze költöznénk valakikkel. Albérletbe meg nem vagyok hajlandó költözni, mivel ott a saját 50%-nyi házam, amire már kb 3 millát ráköltöttünk.

Tesóm sajna nem tud kifizetni, mert hiába keres jól, a 8 órás szakmunkás minimál bérért és évekig küzdött, mire talált olyan helyet, ahol ennyire hajlandók bejelenteni. Ha én fizetem ki ottmarad a nyakamon, mert nem tud spórolni. Ha ő ki tudott volna fizetni már valószínűleg épülne a házam, két utca frontja van a mostani ház telkének és még osztható is.

Úgyhogy marad a gyűjtögetés.