Gyűjtögetési szenvedély a szülők házában?

Azért jócskán akadnak ilyenek. Ez egy betegség lehet.

Az egyik (nőtlen) kollégám is ilyenné lett, ami a szülei halála után mutatkozott meg teljesen.

Szoktunk neki besegíteni, de utólag semilyen segítséget sem fogadott el, még az udvarba sem engedett be.

Ahalála után derült ki, hogy patkányok, egerek közt élt és még azt sem lehetett megállapítani, hol tudott aludni.

Jobb neki ott, Isten nyugosztalja.

A nélkülözés nem azt jelenti, hogy az értéktelen szemét halmokban áll otthon, és csak a patkányok, meg az egerek szaporodnak benne.

Anyósomék is ilyenek voltak, anyósom mindig apósomra hivatkozott, hogy nem hagyja kiganézni a garázst meg a sufnit meg az udvart a férje.

Aztán amikor meghalt apósom, és letelt a gyászév, akkor előálltam, hogy mostmár rendet teszünk.

- De apuka mit szólna hozzá!

- Mama drága, eddig apukára tetszett hivatkozni, apuka már a Jóistennél barkácsol, itt most ettől a sok szeméttől megpucoljuk a házat.

Vettem takarófóliákat, és az udvarra összehordtunk minden kacatot. Fogadtam napszámba egy embert 3 napra, és sterimóval, meg mosószerrel, meg autómosó kefével mindenről levakartuk az évtizedes dzsuvát, lefotóztam és kitettem a vaterára a dolgokat.

Egy részét eladtuk így. Egy másik részét elvitte az ószeres cigány ingyenbe - csak vigye. Ami senkinek sem kellett, ahhoz egy 3 köbméteres konténert rendeltem és elvitettem.

A vaterás pénzhez hozzátettem kétannyit, és kicsit kitataroztattam és kifestettem az anyósom házát.

És láss csodát, addig soha senkit nem lehetett áthívni a kuplerájba, ami náluk volt. De utána elindult a szomszédolás, és mostmár, naponta-kétnaponta vendégeket is tud fogadni a szomszédságból, nem kell szégyellni a poros, koszos, rozsdás, pókhálós patkányfészek kupacokat és a végletekig elhanyagolt házat.