Buta dolog kidobni azt az ágybelit, amiben meghalt valaki?

Én is kidobnám.

Nem tudnék benne aludni.

Ha irtódrága lenne,lehet alapos mosás után eladnám.

De használni semmiképp nem tudnám.

Rengeteg helyen vesznek meg komplett hagyatékot.Ha értékes,akkor ágyaneműt is.

Tisztitás után simán eladják.

(én se vaterára feltéve egyszerű használtan gondoltam)

Bár lehet lenne akkor a gyász bennem,hogy eszembe se jutna csinálni semmit,eltenném a szekrény mélyére vagy ki a kukába.

Talán az se mindegy miben, milyen betegségben halt meg az illető. Nem mindegy, hogy egy hirtelen (akár álmában ért) szívroham vagy hosszas fertőző betegség (pl. TBC vagy valamilyen bőrbetegség) után hunyt el. Nyilván egy katéteres, szenvedő fekvőbeteg után alapos fertőtlenítést követően sem lenne egészséges használni a lepedőt, ágyneműt.

Lelkiekben meg mindenki más, én nem lennék elég erős ahhoz idegileg, hogy egy hozzám közelálló ágyneműjét használjam, pláne ha tudom, hogy az vette körül az utolsó, keserves és mindenkinek fájó pillanatokban.

Most azt gondolom nem dobnám ki, de nem is használnám, emlékként őrizném egy szekrényben. Az illatát megjegyezném, de alvás közben érezni talán nem szeretném, még a szerelmemét se.

Anyukám elvesztette az anyukáját, a ruháit, személyes holmijait mái napig őrzi, de persze nincs használatban. Kukába dobni nem volt szíve, elégetni se, elajándékozni, eladni meg pláne, ahhoz túl fontosak és eszmei értéket képviselnek, mert azé volt, aki már nincs köztünk. :(

Egyébként nálunk a családban mindenkinek van legalább 2 saját ágyneműgarnitúrája, így mosáskor mindig van váltás, nem is használjuk egymásét. (megvan, hogy a szüleimnél a drapp és a narancs dominál a szobában, így az ő garnitúrájuk is azzal kompatibilis, tesómé kék meg zöld, az enyém lila és rózsaszín. Tehát mindenkinek megvannak a "saját színei", nem kellene másé.)

De ha te úgy érzed, nincs szükséged emlékként sem a hagyatékra, dobd ki nyugodtan, ezért nem szólhat meg senki.