Normális, ha utálom a házimunkát?

Nem mindig van kedvem takarítani, de szerintem ha valaki vendégségbe jönne és kupi lenne ugy is azt mondanà, hogy ez a háziasszony hibaja...ferfiè az udvar a nőé a benti munka :) :) persze segít a párom ha kèrem. Igénytelenségnek gondolom azt, ha valaki képes ugy aludni,pihentgetni,hogy tiszta kosz a szőnyeg, itt egy pohár...ott egy tanyér...elsülyednék szegyenembe más előtt, de párom előtt is, hogy nő léttemre koszos vagyok! 22L

Hát, én azon csodálkozom, hogy felmerült benned a kérdés, hogy te ne lennél ezért a normális. Szerinted van aki szereti a házimunkát, most őszintén? Én 24 éves vagyok, csak nem rég élünk együtt, saját lakásban a vőlegényemmel, de egyszerűen elmondani nem lehet, mennyire utálok takarítani. Nem értem, valaki még csodálkozik azon, hogy sokan nem szeretik csinálni ezeket? Hogy emiatt rossz háziasszonynok vagyunk -e? Sokak szerint biztos, de attól még nem fogjuk jobban szeretni, maximum megcsináljuk, mert kell és kész. Akik szerencsések, azoknak besegít a párjuk/ férjük,nekem is igyekszik ahol tud, de ugyanakkor ő még nálam is rendetlenebb, megszokásból, és sokszor szenvedések árán lesz itthon csak rend. Én alapvetően szeretem a rendet, tenni érte már kevésbé. Pedig otthon, anyukámtól is azt láttam gyerekkorom óta, hogy minden élére van állítva, és ha már egy porszem volt a polcon, szívbaj ött rá. Ő mindig is tisztaság mániás volt, sokszor annyira, hogy mikor náluk járok, megfordul a fejemben, hogy ez normális kategória -e még. Viszont én is mindig hallgathattam tőle, hogy mennyire igénytelen vagyok, és rendetlen. Pedig nem az volt, hogy megcsinálta helyettem, kb. 1 éves korom óta magamnak csináltam mindent otthon, még főzni is nagyon hamar megtanultam. Na, igen, a főzés az egyedüli házimunka amit egy kicsit szeretek, bár már azt is egyre kevésbé, mert csak a sok mosatlanra tudok gondolni, és , hogy mindig csak kezdhetem előlről, úgyis 10 perc múlva megint tele a mosogató. Ez van, aki anyagilag megteheti, az jól teszi, hogy takarítót fogad, mi sajnos ezt nem engedhetjük meg magunknak. Pedig mennyivel kellemesebb időtöltést is el lehet képzelni az embernek a saját lakásában, minőségi időt töltve apárjával.

Bocsi, 12 éves korom óta akart lenni, nem 1 éves korom óta. Átkozott billentyűzet...

Nekem az az érthetetlen, hogy mi abban a különös, ha valaki utálja? Én azon lepődtem meg, mikor okvastam itt a hozzászól@sokat, mintha az valami hatalmas bűn, meg ritkaság lenne, ha utálja az ember. Nekem inkább az a kérdésem, hogy van aki szereti?