Csak én gondolkodom így?

Egyet tarts szem előtt: Ő a Te lányod! Az, hogy mások mit gondolnak erről, az mások dolga. Te ne foglalkozz vele.

A lényeg szerintem az, hogy legyen fogalma a dolgokról: tudja, hogy megy a mosás, hogy kell bekapcsolni a sütőt, de ahogy írtad is ezzel nincs gond.

Sokan ott rontják el, hogy elvárják a gyerektől, hogy tudjon minden házimunkát, de közben meg sem tanítják neki. Biciklizni sem úgy tanítjuk őket, hogy tessék itt a bicikli, menj vele. Ugyanez a porszívózás is: nyilván tudja mi az, hogyan kell, de a meg kell neki tanítani, hogy legyen benne precíz.

Ez egy nagyon fontos mondat: "Egyet tarts szem előtt: Ő a Te lányod! Az, hogy mások mit gondolnak erről, az mások dolga. Te ne foglalkozz vele."

Te ismered a gyerekedet, nem számít mások mit tartanak helyesnek. a testvéreimnek is ezt mondtam amikor nekik is gyerekük lett, hogy mindenki mindenfélét fog mondani hogyan kellene ezt vagy azt csinálniuk - én is - de mindig azt kell szem előtt tartaniuk, hogy az az ő gyerekük, a végén az lesz a jó ahogy ők döntenek.

A tanácsokat érdemes meghallgatni és átgondolni, de ennyi.

Nem azért kell a gyereknek részt vennie a házimunkában hogy kitöltsük az idejét valamivel, hanem hogy megtanulja ez is az élete része és hogyan kell/lehet megcsinálni, mi mindennel kell foglalkozni csak mert ott él egy háztartásban. Nem az számít, hogy mennyit foglalkozik házimunkával, hanem hogy pontosan tudja mik az elvárások, azt megtegye - de a szülő meg ne várjon el olyat amiből csak előre látható konfliktus lenne.

Egy barátunk panaszkodott egyszer, hogy a hasonló korú lányával állandóan veszekedni kell, még olyanért is, hogy vigye ki a bögréjét a szobájából a konyhába ha megitta belőle amit bevitt. Az amúgy tökéletesen rendben tartott szobájából. Kérdeztem, hogy őt miért zavarja ha az a bögre ott marad egy napig akár, nem tudta elmondani. Mert nem ez volt a lényeg, hanem hogy a gyerek ugorjon és csinálja amit mondanak. Minek?

Tudod mit csinál a gyereked, nem tiszteletlen veled, nem követeli, hogy te csinálj meg neki mindent, nem rendetlen, nem húzza ki magát a közös feladatokból és van saját "munkája" amit csinál, tanul. Akkor miért ne lenne jó úgy ahogy csinálod?

Egy dologban hibázol. Ne tekintsd kevésnek amit a lányod otthon csinál még akkor se ha másokkal beszélsz róla. Ne azt mond, hogy ő CSAK ezt meg azt és CSAK 3 alkalommal a héten, hanem fordítsd meg a beszédedet. Ugyanezt mond úgy, hogy a te lányod milyen SOKAT megcsinál otthon, HA te kéred akkor porszívózik, kitereget, elmosogat. mert csak ez számít.

Ha másokkal úgy beszélsz, hogy ugyanezt a mennyiséget TE soknak mondod akkor nem fogsz ugyanerre a házimunkában való részvételre ilyen megjegyzéseket kapni. Próbáld ki, lehet hogy megtapasztalod, hogy ők kezdenek majd panaszkodni neked, hogy bezzeg az ő gyerekük milyen nehezen vagy milyen keveset csinál meg.

Én hasonlóan tettem és mindenki engem irigyelt, hogy nekem miért nem kell veszekednem a gyerekeimmel a házimunkát illetően. Közben meg az ő gyerekük többet takarít stb. Csak én eleve nem is várok el többet és így nem is lesz veszekedés belőle - ahogy nálatok se. Ismerem a gyerekeimet, tudom én is mennyire nem szeretek takarítani, hát annyit várok l tőlük, hogy vegyenek részt benne, csináljuk meg amit kell, de nem piszkálom őket feleslegesen.

Most megyek épp a fiammal sütni sütit, csak szóltam neki az előbb, hogy jön-e segíteni és jött, mert szívesen csinálja. Utána békén hagyom, de ha megkérem, hogy segítsen az apjának a kertben vagy porszívózzon akkor abban is fog segíteni. Ahogy a lányom is, de azt is megmondják ha épp nm akarják, mert más dolgok van éppen.

Szóval legyél büszke arra hogy jól csináltad, csak mások felé is úgy tálald, hogy ez a jó, nem kevés, hanem nagyon is sok amit megcsinál a lányod!

“Sokan emiatt lenéznek, hogy márpedig 15 évesen a lányoknak már a konyhában a helyük, “

Szerintem egy fiunak is pontosan ugyan annyit meg kell tanulnia mint egy lánynak. Mert, ha egyedül fog lakni nagy kopp hopp.

Jajj 3-as, hagyjuk mar. Majd ha egyedul fog lakni, rakenyszerul es megtanul mindent. Tuleli.

Be kellett segitenem nekem mondjuk otthon mindig is a takaritasba pl, de a fozesbe nem, nem is tudtam, amikor elkoltoztem. Aztan szepen megtanultam, de amugy meg manapsag, amikor konkretan a hagyma szeletelesrol is 100 videot talalsz a neten, csak az nem tud megtanulni fozni es takaritani, aki lusta es nem akar.

Tőlem gyerekként nem vártak el szinte semmi házimunkát, amikor elköltöztem, azt se tudtam, mi az a rántás. Nagyon hamar belejöttem mindenbe, mert meg akartam csinálni, tudtam, hogy mostantól ez már az én feladatom. És ez a lényeg. A te lányod meg még ettől is sokkal előrébb van. Szóval jó ez így, jól gondolkodsz.

A 2-es írása nagyon hasznos, fogadd meg!

Hat en soha eletemben nem foztem semmit kb, amig otthon laktam, volt egy idoszak, amikor mar eleg nagy voltam, hogy egyedul menjek haza a sulibol, akkoriban anyam mindig vett mirelit pizzat es azt ettem suli utan🤣 Vagy tojasrantottat, azt tudtam csinalni. Persze vacsora volt altalaban normalis, anyam estenkent fozott, csak en nem ebedeltem a suliban.

Ehhez kepest meg tudok fozni felnottkent barmit es abban sem latok semmi kivetnivalot, hogy neha felhivjam anyamat fozes kozben, hogy hogy kell az adott dolgot csinalni, ilyenkor dumalunk fozes kozben egy jot egyebekrol is, ennyi.

Mondjuk utalok fozni, mert idopazarlasnak erzem, ezer mas dolgom van, de neha szoktam + a parom is tud es szokott, kb ugyanolyan aranyban. Alapvetoen nem egy agysebeszet, elvileg ocsmanyul szeletelek hagymat - paromhoz kepest, aki szakacs es szabalyosan tud mindent felvagni😄, de a kaja izet ez nem igazan befolyasolja.

A takaritassal kapcsolatban meg a sajat tapasztalataim alapjan tok nyolc, mi volt otthon az elvaras, anyam rendmanias volt, rendet kellett tartanom, mert o tobbet dolgozott mindig, mint amennyit en tanultam (o vallalkozo, reggeltol estig dolgozik), en jobban raertem mar tinikent, minden nap mosogattam, 2-3 naponta porszivozas, stb, ehhez kepest a sajat lakasomban mar eleg laza vagyok ilyen teren, akkor allok neki, amikor mar latvanyos a kosz. Semmit nem pakolok el magam utan azonnal, hanem csak kesobb, gyakorlatilag a total ellentetet csinalom, mint ami otthon elvart volt.

Mi hasonlóan lettünk nevelve, amit te is leírsz. Hálás vagyok anyámnak hogy így csinálta, bár volt vita mert egy két dolog folyton zavarta (a ruhafogasnak használt bútorok), de soha nem volt semmi kötelező, ameddig a tanulás megvolt. Volt is belőle családon belül rengeteg konfliktus, amikor apai nagyszüleimnél hétévesen nem tudtam hogyan kell ruhát áztatni meg öblíteni a lavórban. Anyám kapott hogy bezzeg az egyidős unokatesóm mennyivel háziasabb és így senkinek nem fogok kelleni, stb.

Mellette viszont teljesen tisztaságban és rendben lettünk nevelve, felnőttként erre van igényem. És egyetértek egy korábbi kommentelővel, a mai világban főzni vagy takarítani kb bárhonnan meg lehet tanulni. Nagykamaszként kezdtem főzni tanulni, huszonévesként költöztem el, és a férjemhez képest messze rendesebb és tisztább vagyok - úgy hogy ő egész gyerekkorában terrorban volt tartva.

Szóval nem hiszek abban, hogy a kicsi gyerekek nonstop csesztetése ebből a szempontból kifizetődő lenne.

Hozzáteszem, hogy ezzel szemben a teljesen azonosan nevelt fiú tesóm total igénytelen, és simán az aktuális csajai tartanak rendben körülötte mindent. Szóval tuti recept nincs, ez erősen belső igény.

Hetente párszor megkéred...

Egy hét hét napból áll, a pár alkalom mondjuk 3-4. Tehát a hét felében adsz neki valami munkát. A semmiről szól a kérdés