Csak az én házam rendetlen folyton vagy más is így van vele?

"nem is vagyunk trehányok"

"a poharak szana szét meg ilyenek"

De, trehányok vagytok, pontosabban a 4 másik, aki nem képes maga után elpakolni.

Nem csak a takarításra kell időt fektetni, hanem a rend és a tisztaság megtartására is. Ha kitakarítasz és utána egy órával már mindenki szétpakol semmi értelme a takarításnak.

A rend és tisztaság iránti igény sajnos nincs meg mindenkiben. Ne értsd félre nem rád értem, inkább a veled együtt lakókra. Le kell ülni közösen megbeszélni, lefektetni a szabályokat (pl. minden pohár, bögre, tányér használat után a mosogatóba/mosogatógépbe, cipők a helyére, szennyes a szennyestartóba). Gyerekeknél ezt lehet még motiválni, szabályozni is. Nálunk addig nincs este tévénézés, amíg a játékok nincsenek elpakolva.

És ami még ennél is fontosabb, hogy mindennek legyen helye, mert csak úgy elvárható, hogy mindenki oda is tegye el.

A takarításra legyen egy napi rutinod, kb. 15-20 perc, nyilván az otthon méretétől is függ. Én minden nap felporszívózok, a konyha szinte mindig rendben van, nincsenek szanaszét a játékok.

Csak együtt tudjátok megcsinálni, megbeszélni, más praktika erre nincs.

Csináljatok egy élhető rendszert.

Szanaszét a poharak? Aki már van annyira "érett" hogy előveszi a poharat, kitölti, iszik belőle és csak úgy otthagyja az el is tudja mosogatni azzal a lendülettel.És ez csak egy dolog.Rendetlenek, lusták az emberek körülötted és megszokták hogy majd "anya" elpakolja, elmosogatja,megcsinálja,kitakarítja.Csapj szét közöttük és neveld meg őket.

Ha a nagyobbak egy kicsit jobban odafigyelnének sokkal kevesebb dolog szakadna rád.

Az hogy te vagy a rendfelelős nem azt jelenti hogy akkor a többiek kedvükre rendetlenkedhetnek, mert úgyis másnak kell majd rendet tenni :)

Én is így vagyok. Minden áldott napot azzal kezdek, hogy összepakolok, elindítom a mosogatógépet, felporszívózok (igen, naponta, 2 gyerek, 2 macska, 1 kutya), majd leülök dolgozni. A rend kitart addig, amíg délután hazahozom a gyerekeimet az oviból, onnantól nagyon maximum fél óra leforgása alatt lesz minden szanaszét a nappaliban.

Valamit biztos nagyon szarul csinálok, mert hiába tépem a szám kiskoruk óta, hogy ha valamivel nem játszanak, rakják el, amit levesznek magukról, tegyék a helyére stb., nem megy. A kicsinek még csak-csak (3 éves), de a 6,5 éves nagylány egy igazi tornádó, ahova beteszi a lábát, 5 percen belül kupi van, és kicsit sem zavarja. A szobáját is állandóan darabokra szedi, aztán szenved, mikor össze kéne pakolni. Persze el kell este pakolniuk a nappaliban, de ez egy órás könyörgés, zsarolás, büntetés mellett megy, minden áldott nap. Kezdetben pozitív motivációval próbálkoztam, pl. ha cirkusz nélkül rendet raknak, kapnak valamit. Nem ér semmit, inkább nem kell a jutalom 🤦‍♀️

Minden más szempontból tök jófej gyerekek, lehet velük értelmesen beszélni, normálisan viselkednek mindenhol, de ez a rend téma egyszerűen sehogyse megy. Én meg napi szinten kapok agyvérzést, hogy 10 percre kiteszem a lábam a konyhába, és azalatt szétbombázzák a nappalit teljesen. Szóval ja, átérzem, a nappali miatt nekem is ég a pofám folyton, ha jön valaki.

A másik 4-el van a probléma, te nem vagy az ő rabszolgájuk, hiába vagy otthon egész nap, mert terhes vagy.

El kell őket kapni minél hamarabb, és megbeszélni velük a dolgokat. Legalább annyit, hogy mindig mindent a helyére rakjanak vissza... pl a poharakat ne hagyják szerte szét.

A másik amivel sok koszt lehet spórolni, cipőket az előszobába le kell venni!

A szennyesruhák esetében, aki nem teszi bele a szennyes kosárba azt nem kell kimosni! Sőt 5 embernél érdemes 2őt használni 1 fehér 1 színes, így nem kell válogatni.

Ép.iparban dolgozom, így rendszeresen fordulok meg mások házában/lakásában. Akinél pici gyerek van, hát ott elképesztő állapotok uralkodnak az esetek 90%-ában, szóval nem tudom, nem tudhatjuk mit értesz rendetlenség alatt, mit látsz annak! Én látok olyan állapotokat is, hogy ha a helyében lennék, kifutnék a világból! Nem csak a Te házad, ez általános! A kiképzőtisztek persze bejelentkeztek a kérdésed alatt azonnal és már oktatnak mit hogy csinálj... de ez hosszútávon szintén nem vezet jóra!

Amikor én voltam gyerek anyám úgy tudott rendet tartani, hogy nem volt mivel kuplerájt csinálnom, tudniillik a pár fakockán, meg egy két lemezből készült játékon kívül más játékom nem volt! Nem voltunk elhalmozva játékokkal. Tavasztól-őszig kint játszottunk a kertben vagy az utcán (autó néha jött 1) télen pedig szánkózás volt sötétedésig, utána meg tanulás. Volt hó, leesett az első Erzsébet napján, elolvadt márciusban! Nem volt mivel kuplerájt csinálni! Tavasztól-őszig a dió vagy a cseresznyefa tetején ülve, vagy a kertben szaladgálva, bújócskázni, fogózni, az nem jár kuplerájjal, télen a hóemberépítés és a szánkózás szintén nem jár kuplerájjal! Belvárosi haverjaim meg télen jöttek hozzánk, szánkózni, nyáron meg mászkáltak a városban, játszótérre... nem volt ilyen idióta világ, mint most, hogy félteni kell a gyereket.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem az van, hogy valamit rosszul csinálsz, és a szüleink korosztálya meg jobban csinálta, mint Mi.

Mondjuk ja, ez is igaz, amit a 4-es mond, szintén kisgyerekes ismerősöknél én is kb csak sokkal rosszabbat láttam amúgy, mint ami nálunk van. Ott valószínűleg anyuka sikeresen alkalmazza egy idő után a leszarom tablettát, nekem sajnos nem megy, úgyhogy én sokszor úgy érzem, hogy egy véget nem érő pakolás az életem, mégsincs igazán rend. Ez van, egyszer nagyok lesznek :D

4-es voltam

5 vagyok. Lehet félre értettem a kérdést, de én úgy értelmezem, hogy van a kérdező egy babával és 3 felnőtt. 3 felnőttből egy valószínűleg a férj jelölt a másik 2 pedig valamelyik fél szülei lehetnek. Szóval a felnőttek ne nézzenek rabszolgának.

Ha pedig 2 kisgyerek meg egy baba van az teljesen más téma. Ebben az esetben 6-al értek egyet. Én is úgy nőtem fel ahogyan ő, én is maszekba építőiparban dolgozom.

Viszont nálam anyám elérte gyerekkoromban, hogy a szobámba tartsak rendet, tény hogy tanulásra meg alvásra használtam csak. Öcsémnél ezt nem sikerült neki elérnie, ő 8 évvel fiatalabb nálam 1995-ös, szerintem fára se tud a mai napig mászni.

Azért családi házban más a helyzet, mint egy lakásban.

Családi házban akkor van rend, ha sok időt tudsz rászánni. Ez másképp nem megy.

A legfontosabb szerintem, ahogy a 2. hsz. is írta, hogy mindennek legyen helye. Nálunk mindig az volt a probléma, amíg együtt éltem a feleségemmel, hogy ezt nem sikerült elérnem nála. Mindig átrendezte a dolgokat,a konyhában egy idő után nem tudtam kiigazodni.

A másik a gyűjtögetés. Ez is kell, az is jó lesz valamire, és így kerülnek az üres dobozok a szekrény tetejére, ezeréves jegyzetek, könyvek stócolva, kinőtt ruhák dobozokba halmozva, szekrény mélyére dugdosva.

Amíg kis gyerekek vannak, el kell engedni a pedantériát az idegrendszer védelmében! A pedantériának amúgy sem vagyok a híve, mert a kreativitás kárára megy.

Amikor már 5-6 évesek, akkor kell mindennek helyet teremteni és megkövetelni, hogy legyen ideje a gyereknek is rendet tenni, rendet tartani.

Rendet tartani pedig csak rendszerben lehet. Ha csak elpakolunk mindent random módon, abból hamar újra kupleráj lesz.