Szerintetek ez túlzás volt és bunko voltam?

Gondolom nem órabérben vannak.

Nem kell itatni őket sörökkel, mert elpofátlanodnak.

Teljesen igazad van. A fehér párnás székekből a saját családtagjaimat is kipattintanám, ha olyan lükék, hogy piszkos ruhában beleülnek (nem azok). A csikkekre én is ugranék (a dohányzásra is, de munkásokat nem tilthatom le róla, csak a családomat és a vendégeket).

Teljesen logikusan gondolkodsz, van toleranciád, de logikád is, nekik pedig nem tudom, mijük van... Pofácskájuk bizonyosan, hogy így viselkedjenek. A flegma visszaválaszolás sem jönne be nekem sem. Nálunk dolgoztak a munkások, kánikulában is szedték a tetőt meg minden. Kapni nem kaptak semmit, de nem is kértek... S még drágák sem voltak. Talán az építésvezetőnek köszönhető ez, akárhogyan is, mázlista voltam, tudom, én is hallottam már rémtörténeteket...

Nem a haverjaid, akiket etetni, itatni, szórakoztatni kell, sőt udvariasnak sem kötelező lenni. A szétdobált dolgokat pedig összeszedetném velük.

Egy dolgot kell velük megértetni: attól, hogy ők ott dolgoznak, attól az még nem egy munkaterület, hanem az otthonotok. Tiszteljék, mint ahogy ők is elvárnák, hogy tiszteljék az ő otthonukat.

1)

Felhívtam volna a férjemet, elmondtam volna neki a dolgokat és átadtam volna a telefont a "főnöknek"

2)

Megkérdeztem volna a faszit, hogy miért tegez?

3)

Másnap semmi plusz, a kávéfőző elromlott, a sör elfogyott.

4)

Lehetőleg ebben a pár napban a férjed legyen otthon

5)

Csikket, zsepit összeszedetném, párnákért szólnék, utóbbiakat ki sem tenném, míg ott vannak.

Hát, hirtelen ennyi.

Nem akarok pálcát törni senki feje felett, de meg kell húzni a határt. Én is kicsit elkényeztettem anno a szakikat nálunk, mert minden nap vittem termoszban kávét, energiaitalt, vagy láttam egyszer, hogy a kinder buenot szeretik, akkor másnap vittem azt is, meg ilyesmi. Alkoholt mondjuk véletlen sem adtam nekik. Nálam mindig rendet hagytak cserébe, pedig egy betonig kipucolt panelról van szó. Olyan dolgok voltak esetleg, hogy üdítős üveg maradt itt, vagy energiaitalos doboz, de ezeket kidobálom, nem gond. Viszont ha a teraszon hesszeltek volna az ülőgarnitúrában, akkor valószínűleg elöntötte volna az agyamat a szar.

Gyerekkoromban emlékszem, hogy szolgálati lakásban laktunk és az önkormányzat felújítás címén újrarakatta a cserépkályhát a lakásban. A szaki akit kiküldtek napi pár órát dolgozott, simán leült tévézni, megebédelt, aztán közölte, hogy lefekszik aludni, mert neki ebéd után kell az alvás, aztán dőlt is el a kanapén. :D Vannak ilyenek, de nyilván egy kiszolgáltatott helyzetben az ember nem mer nagyon odalépni...