Mit lehet csinálni egy fürdőszobában ami 3 hónapja kopácsolással jár?

Tudod, amikor már harmadjára kell leszedni és felrakni az egészet, mert “A jósi tudja, ért hozzá, elemis korában látta miként csinálják”.

Abból szoktak ezek lenni.

Mi lenne ha bekopognál és megkérnéd mutassa már meg neked mit is csinálnak olyan sokáig mert érdekel hogy eddig mire jutottak?

A falak sajnos nem csak viszik a zajt, néha fel is erősítik.

Valószínűleg - de ez csak feltételezés, hisz még annyit se tudhatok, mint te - hogy nem csak a fürdőszobát csinálják, hanem a lakás többi részét is, csak a fürdőszobáról tudsz mert az járt a víz elzárásával és ezért muszáj volt nektek is szólniuk róla.

Anno a szüleimnél lakva panelben az alattunk levő lakásban 3,5 hónapig dolgoztak minden hétköznap reggeltől délutánig. Már azt hittük a falakat is átrakták máshová. Akkor tényleg mindent leszedtek a lakásban, átalakították az elrendezését is a panel szokásos alaprajzához képest is (tényleg tettek át falat - vagyis áttörték még a panelt is egy helyen a nagyobb konyha érdekében.

Szóval ne minket kérdezz meg akik azt se tudjuk hol élsz, hanem a szomszédot! Kedves köszönj be, érdeklődj az iránt hogyan haladnak, mutass kíváncsiságot ne haragot, mond azt, hogy ti is fontolgattok felújítást és jó lenne tudni mi mennyi ideig tart, mennyibe kerül, hogy tervezni tudjatok, megköszönnéd ha ebben segítene azzal, hogy elmondja ők mit csinálnak! Általában a kedves érdeklődésre hasonlóan kedvesen válaszolnak és aki felújítja a lakását az szeret büszkélkedni is azzal, milyen lesz ha elkészül.

#8 Ettől még lehetsz jóban a szomszéddal és pont fontos, hogy rólad jó kép alakuljon ki bennük, pl. egy olyan szomszédé aki odamegy hozzájuk érdeklődve és szívesen meghallgatja őket. Általában pont az ilyen típusú emberek szeretnek dicsekedni másoknak a lakásukkal, hogy mire mennyi pénzt költöttek stb. tehát épp ők azok akiktől ezt meg lehet kérdezni - ha nem eleve úgy mész oda, hogy mégis mit képzelnek, mi a fenét csinálnak eddig stb.

Anyósom egy kicsi asszonyka, apósom is és az utcájukban a kisebbségiektől mindenki más félt, őket meg nagyon szerették és még az elköltözésük után is felhívogatták telefonon, hogy elmeséljenek valamit vagy megkérdezzék hogy vannak. Pedig ott is olyan családok éltek akikhez rendszeresen jártak ki a rendőrök és csukták le uzsora vagy verekedés miatt egyiket, másikat. Szimplán anyósom kedves volt velük, érdeklődő és ennyi elég volt ahhoz, hogy vele jóban legyenek.

Persze látatlanba könnyű tanácsot adni, te tudod érdemes-e velük szóba állni, de tényleg csak tőlük tudhatod meg, hogy mit csinálnak ennyi ideig.