Jogos a férjemtől, hogy azt mondja, hogy mivel minimálbérem van, ezért nem szólhatok bele a felújításba és az új lakberendezésbe, ennyi pénzzel, ne legyenek kivánságaim, az van, amit ő akar?

Hát ha közös a lakás, akkor jó nagy paraszt. El kéne gondolkodnod milyen férjed van.

Bár ha az enyém lenne csak a lakás, azért valamennyire érdekelne, hogy a feleségem mit szól a felújításhoz, mert hát ő is ott él, és ha nem tetszik neki, az nem a legjobb. Mindképp a közös a legjobb megoldás, nem a kuss a neved asszony nem a te dolgod...

"Jogosan" biztos közös az a lakás? Mert ha örökölte vagy kapta a szüleitől, akkor nem lesz közös, és akkor se ha házasság előtt vette. Csak akkor közös, ha házasság alatt veszitek (és nem külön vagyonnak számító nem örökségből).

Fizetés (és hitel) viszont jogilag is közösnek számít, mindegy, kié mennyi és kinek a nevén van a számla. Így bármilyen értéknövelő felújítás is kettőtök pénzéből megy.

A szeretet szemszögéből pedig: szerintem még akkor is érdekli és formálja a párja véleménye az embert, ha csak ruhát vesz fel a saját testére. Nemhogy amikor a közös otthont alakítják. Ha ennyire nem veszi figyelembe, te mit szeretnél, sajnos lehet, hogy nem bízik kettőtökben, hogy ez örökre szól - ami házasságban elég "ciki".

Az egyszerű internet népe egy ilyen kérdésre úgyis csak a férj szapulásával fog válaszolni.

Nyilván itt senki lát bele a magánéletetekbe, illetve csak egy szemszögből ismerjük a sztorit.

Ha arra van szükséged, hogy anonim emberek egyet értsenek veled, akkor itt megkaphatod a lelki kielégülésed. Az más kérdés, hogy semmire nem mész vele.

A szüleimnél hasonló a fizetési helyzet, de sosem akart apu egyedül dönteni az ilyenekben. Férfi, igényei vannak, de szeme nem igazán ahhoz, hogy egységesen lássa maga előtt a végeredményt, ezt szerencsére be is ismeri.

Nálunk most éppen én keresek többet, a férjem kevesebbet, de volt ez sokáig fordítva és pl. baba mellett hamarosan lesz is. Soha eszünkbe sem jutott nem megkérdezni a másikat ilyen dolgokról. Az más kérdés, hogy a férjem szintén tipikus férfi. A dolgok 80%-ára legyint, hogy "neki mindegy". Azért iránymutatást mindig kérek tőle, úgyhogy a végeredmény olyan, ami mindkettőnknek tetszik.

Az előzmenyeket nem jellemezted, így ez a saját velemenyem:

Nekem saját házam van, belül minden kész, egyedi butorok stb. Udvar még romokba. Az egeszet én fizettem.

Ha ebben az állapotban megnősülnék, akkor ez bizony az én házam is maradna, mert biztos lehet benne a másik fel , hogy lesz emiatt házassági szerződés.

Kb 3 év múlva az udvar is elkészül, ha közben megnösülnék valószínűleg kikerném a vélemenyét, de ami nekem nem tetszik 100%ba az tuti nem lenne megvéve. Viszont, ha az ő ötlete totál más mint az enyém, de jobban tetszik mint a saját verzióm, akkor az övé lenne megvalósítva. Ha a költségekbe belefér.

Váláskor pedig csak a közösen elköltött összeget kapná részarányosan.

A házi munkával úgy vagyok, hogy én önellátó vagyok, és van némi rend és tisztaság mániám. Szóval előbb mosom fel a padlót mint esetleg megjegyezném hogy koszos. Mint ahogy ha tele a szennyeskosár és észreveszem akkor elindítom a mosógépet. Szerintem a házimunkát arányosan kell megosztani.

Vegülis általában mindkét fél dolgozik.

Ha pedig egész nap babázik 🥰, egyáltalán nem várnám el hogy minden házimunkát megcsináljon, mert ugyis otthon van. Szívesen besegitek ilyen esetben.

En rahagytam a felesegemre hogy olyan legyen a berendezes amit kivalaszt, engem nem erdekel hogy feher vagy fekete a butor.

Abban egyetertek hogy szerintem a ferjednek tobb beleszolasa van mert o tobbet keres, ha a koltsegeket elosztanatok akkor lehet hogy a te fizetesed nem lenne eleg.

Nalunk a felesegem mikor dolgozott akkor fele annyit keresett mint en. Ha a koltsegeket feleztuk volna es mindenki fizeti a sajat autoja utan a koltsegeket akkor meg o tartozott volna nekem minden honapban :D