Régen csak a terület határozta meg hogy a wc-t egybeépítik-e a fürdővel, vagy mindkét megoldás elterjedt volt kezdetektől?

Szerintem az a legpraktikusabb, ha a fürdőszobában van az egyik wc, illetve a bejárati ajtó mellett a másik egy kicsike fülkében.

Fürdőszoba az úri palotákban lett rendszeressé úgy a XVIII. századtól, egyébként alkalmanként becipelték a nagy fakádat. Wc még nagyon sokáig nem volt, még a bálokra is bilit használtak, hogy ne kelljen kimenni a hölgyeknek-uraknak, a pottyantóba, ahova a szegényebbek jártak (kivitte a szolgáló, akit azért tartottak) Amikor megjelentek az angol wc-k, külön helységben voltak, (sokan azért nem engedték megcsinálni a házukban, mert a fertőzések kiindulópontjának vélték), a pici városi lakásokkal jöttek a pici fürdőbe betuszkolt wc-k pl Budapesten a 60-70-es években, mikor a korábban komfort nélkül épült bérházak emeletenkénti egy közös wc-je helyett minden lakásban megpróbálták megoldani a saját tisztálkodóhelység kialakítását. másik példa: 1910-es években épült budai palotában a ház legtávolabbi sarkába építették a nem épp csekély méretú illemhelyet, személyzetnek pedig a pince leghátsó zugába. Parasztházaknál meg vhol a disznóól, csirkeól közelében, szintén jó messze a háztól volt (van) a budi, Úgyhogy külön, ha van rá hely