Rátaláltam olyan információra netezés közben, hogy gipszes glettre oltott mész nem kerülhet, nem szabad meszet használni gipsszel-glettelt szobában. Miért, ez esetben mi történik pontosan?

Először is: minden glett gipszes, ez a töltőanyaga, a kötést a benne levő kötéslassító adalék adja nagyobb részben, mert a glett már "döglesztett" gipsz tulajdonképpen. A sima pl. modellgipsz 3 perc alatt rádkötne. Ugyanúgy rádköt a szériaglett is 5 perc alatt, ha lejár a szavatossága és eloxál benne a kötéslassító.

A továbbiakban mésznél az egész csak attól függ, hogy a glett kötéslassítója milyen anyag. Vagyis lúgálló-e. A legtöbb glett már ilyen, de valóban van olyan, ami legfeljebb csak foltozásra alkalmas mész alá. Pl. anno cmc-vel vagy enyvvel lassított glettel nem lehetett mész alá dolgozni csak meszesglettel, ott a félig döglesztett gipszet keverték a mészpéphez. Jelen pillanatban a 6-30-as és a kimondott por alakú pl. Plo-Farbe meszes glett ami alkalmas mész alá, egy szériaglett nem. Vagyis nem lesz az a természetes vulkanizált kötés glett és festék között. Majd 2-3 festés múlva fog láthatóan jelentkezni csattogás formájában - kicit olyan, mintha diszperziós festékre kerülne a mész (ami nem fordulhat elő soha). Most még minden szép és jó lesz.

Elfelejtettem leírni, hogy mi történik.

A mész kvázi megeszi a kötéslassítót, így ha az nagy mennyiségben van a glettben és nem a gipsz viszi a kötés nagy részét, inkább csak döglesztett és ezáltal töltőanyag a funkciója, akkor a mész alatt nagyon puhává válik. Olyan lesz mint egy salétromos fal. Nos, az tudhatod, hogy a festéstechnikának és a vakolásnak is az a lényege, hogy a keményebb van befelé, és kifelé gyengülnie kell az anyagok zsugorító hatásának és keménységi fokának, különben a puhát ha nem is rántja magával, nem tud megkapaszkodni. Minél több kemény mészréteg kerül az elroncsolt, puha glettre, annál nagyobb az esélye, hogy glettig lepattogzik. Hangsúlyozom: nem most, majd a 3. meszelés után jön el ennek az ideje. Normál esetben a 7.-8. meszelés (min 2 réteg egy meszelés) után következik be a csattogás.

Anno a lusta festők, akik nem akartak enyvesfestéket lekaparni, beérték azzal, hogy leszappanozták a falat, hogy ne szívjon, aztán egy picit gyengébb enyves réteget húztak a régi fölé. Ilyenkor nem volt baj. De ha jött egy olyan lusta, aki jól leenyvezte, hogy ne kopjon, akkor bizony másnap visszahívták, mert a fele a földön volt...