Lakható vagy élhető? Ti is érzitek ennek a súlyát?

Nekem vásárlásnál eddig (életem során 3x) mindig bejött, hogyha abba a bizonyos házba beléptem, mit éreztem.

Volt amelyik valamiért vonzott, egyből otthonnak éreztem és volt amelyik taszított, akármennyire rendben volt.

Sajnos a legutóbbi vásárlásnál a rossz érzést elhessegettem, annyira előnyös volt az ár, annyira jó a ház és 15 éve nem tudom megszokni. Úgy érzem, mintha 15 éve élnék egy hosszúra nyúlt vendégségben, örök idegenként. Pedig nem rossz környék, a szomszédokkal sincs gond, de nem tudom az okát. Soha nem voltam itt boldog.

Most azon töröm a fejem, hogy elköltözünk, ami nem lesz egyszerű.

Sajnos legtöbben úgy szocializálódtak, hogy nem is tudnak különbséget tenni, már generációk óta.

Ráadásul a klasszikus -és örök- értékrend is felborult mára.

A -múló- divat után mennek, meg, hogy éppen mi a trendi a fb-on.

Lerakják a lamináltat és azt hiszik, hogy padlójuk van.

Vagy megveszik az Ikeában a pozdorját és azt hiszik, hogy bútoruk van.

(Pedig ezekkel még befűteni is tilos!)

Na mindegy is nem ragozom...