Szerintetek milyen ez az elkepzeles?

Először is, amig nincs legalább tizmilliós megtakarításom, én nem kezdenék el nagylábon élni (luxuslakás, 300k-s havi kiadás). Amikor megvan a tíz milla, egy 20 millás hitelt felvéve már nagyon becsületes lakást lehetne venni, és rögzitett kamattal 10 év alatt a törlesztő még mindig kevesebb havi 250 ezernél. Továbbra is bérelhettek ahol akartok és ezt bérbe lehet adni, dolgozna a pénzetek.

Felmerül a kérdés, hogy a havi félretett 250 ezret mibe fektetnétek, na itt megint bejön lehetőségként egy lakáshitel törlesztése.

Én nem föltétlenul hiteles vásárlásra akarlak buzdítani, hanem kezdetben jóóval visszafogottabb költekezésre, és a megtakarítások befektetésére.

Szerintem is legyen megtakarításotok. Ha van elég pénzetek, vegyetek kettőtöknek egy átlagos 60-70 m2-es lakást, a 37 m2 nagyon hamar zavaróan kicsi lesz.

Én értem ezt a bérletesdit, de vannak hátrányai is:

- ha valami súlyos betegség ér, hónapokra, évekre kiesel a munkából, mehetsz a híd alá, mert nem bírod fizetni a bérletet

- idős korodban, ha nyugdíjas leszel, legfeljebb befizetsz egy olcsó nyugdíjas otthonba, mert szintén nem tudsz majd a nyugdíjadból albérletet fizetni

Megfontolandó dolgok, ha a munka máshova szólít, akkor kiadhatjátok a lakást, bérelhettek máshol, de van hova visszamennetek, ha bajban vagytok.Bocs, hogy így filozofálgatok, már nem vagyok fiatal, sok embert láttam nagyon tönkremenni, az élet nem egy diadalmenet csak felfelé...

1. 70 m2-en meghülyülnék, főleg gyerekkel. Ekkora lakásban nőttem fel, isten mentsen hogy visszaköltözzek ekkora egérlyukba.

2. Ha évente 2,4 milliót félreteszel és nem befektetsz, annak 20 év múlva a 70%-a elvész, azt remélem tudod. Ingatlanba, aranyba, klasszikus/oldtimer autóba, drágakövekbe érdemes befektetni vagy vállalatba. Ha csak félrerakod, az kidobott pénz.

3. Nem értem hol a probléma. Ha most két éven át félretesztek 400.000-et, akkor máris vehettek egy kisebb lakást valahol készpénzből, aztán 4-5-6 év múlva házat is hitelmentesen...

4. Németországban élek, és nem azért "működik" mert annyira erre vágynak sokan, hanem mert nincs más választásuk. A nagyvárosokban nem tudják megvenni a lakásokat, házakat a legtöbben, mert túl drágák, nem marad más, mint az albérlet. Idős korukra pedig vagy vesznek vidéken egy kis lakást/házat, vagy egy mini lakásban nyomorognak, mert másra nem telik a nyugdíjból. A kilakoltatás veszélye is sokakat fenyeget, mert ugyan létezik örökbérlet, de ha a tulaj az egész blokkot eladja, megszűnik. Sok jogi probléma adódik ebből, főleg a nagyvárosokban megy a mizéria állandóan, hogy a blokkokból 10-20 családot lakoltatnak ki, mert lakhatatlan az állapotuk (nyilván rettentő olcsóan bérlik), és teljesen fel akarják újítani, a bérlő meg nem akar menni, de muszáj neki mert a megemelkedett felújítás utáni árat nem tudja fizetni. Magyarországon nem gyakori az, hogy örökbérleted legyen és nyugdíjas korodra is az fenyegetne hogy mikor dobnak ki melyik lakásból. A magyar nyugdíj a németnél meg jóval alacsonyabb és bizonytalanabb.

24 evesen tenyleg sok a 20-30 milla hitel, annak csak az "arat" hasonlitottam a 250 ezres berlethez.

"Es amit a masodik is irt, mivan ha beteg leszek es tartos apolasra szorulok? Esetleg a masik fel elhalalozik? Szinten elviszik a fejunk felol a hazat, es mivan akkor ha nem tudjuk fizetni a hitelt? Nem nagyzolni szeretnenk, de az arak nagyon fent vannak."

Hat ez az, ha lakberre gyerek nelkul mar most 250 ezret koltenel, es 300 ezret felelnel minden honapban, az nagyzolas es pont az altalad vazolt problemakra nem keszulsz fel. A bolcsebb ut, hogy 2-3 evig nagyon takarekosan eltek, osszeszeditek a penzt az elso ingatlan, ami, gyerek nelkul, 45 nm is boven sok. Aztan utana lehet tovabbgondolni, de mar van egy stabil kiindulopont.