Mennyi a lakáshiteled?

04-25 14:09 !

Szerencsések vagytok, hogy bírjátok. Másnak 120.000 a havi fizetése!!

Csak nem mindenki olyan szerencsés, hogy sokat tanulhat. Vagy azért, mert ezt nem tudják finanszírozni a szülei, vagy azért, mert nem lett megáldva olyan fene jó értelemmel, mint te a férjeddel.

És az, hogy elétek nem gördültek a fenti nehézségek, csak szerencse kérdése volt. Ennyiben vagytok szerencsések!

Én, amikor engem tanittattak a szüleim, akkor a heti oda-vissza diák buszjegy árába kerültem a szüleimnek. Nem hinném, hogy ezt olyan nagy feladat volt kifizetni...

A jó fejet meg lehet pótolni az egyetemek jó részén jó seggel, ahogy mondani szokták, azaz le kell ülni és tanulni kell. Magától senkinek nem csöpög a fejébe és ha nem műszakira mész, hanem bölcsész, jogász, ott azért jó seggel (azaz sok tanulással) lehet boldogulni.

Szóval ez egyáltalán nem szerencse kérdése.

07-16 12:50!

De bizony, hogy szerencse kérdése!

Megmondom miért:

Egyrészt mert semmi garancia rá, hogy a tanulást dijazzák ergo sikerül valamire is menni a diplomáddal nekem is van 2 meg 3 felsőfokú nyelvvizsgám mégis takaritok egy irodában minimálbérért. Na?

Másrészt pedig ahhoz kell igazán nagy szerencse, hogy ne veszítsd el a munkahelyed a mai világban.

Más is tanul (de hiába) mert manapság boldog-boldogtalan diplomás és nincs annyi jól fizető állás ugyhogy jobb hiján dolgozik egy gyárba 4 müszakban a diplomáival, sajnos nincs mindenkinek akkora szerencséje hogy a végzettségének és tdásának megfelelő állásban dolgozhasson. Sok az eszkimó, kevés a fóka. MINDEN SZERENCSE KÉRDÉSE!!!

Kedves előző hozzászóló!

Nagyon örülök, hogy akkoriban egy heti buszjeggyel megoldható volt ami most kollégium-albérlet vagy sok-sok ezer ft hetente. A fénymásolásokról, könyvekről vagy tanszerekről nem is beszélve ha már iskoláról beszélünk. Ezt sem dobálják utánam. Na mindegy, csak a költség vonzatokat ne hasonlitsuk össze mert messze nem egyeznek az akkor és most.

Már az is szerencsének nevezhető, hogy ilyen közel volt az iskolád, (hisz minél messzebb van annál többet kell fizetni az utazásért) illetve hogy hét közben kaptál szállást. Ami ezek szerint ingyen volt, hisz csak a buszjegyről beszéltél.

Nekem sajna nem volt szerencsém az egyetem mellé születni, sőt még a közeléb sem igy 200 km-re járok 8 ezer forintért alkalmanként(és 50%-os DIÁK jegy) mert azt a végzettséget amire nekem szükségem van, amit tanulni szeretnék nem oktatják közelebb.

Nekem és a szüleimnek keményen meg kellett dolgoznunk azért, hogy iskolába járhassak. Már ahhoz is kellett szerencse, hogy az ember bejusson és a bennmaradáshoz is. Még ahhoz is, hogy a vizsga napján éppen milyen napja lesz a vizsgabiztosnak. Hány embert enged át és hányat dob ki(sokszor függetlenül attól ki mennyit tanult)

És végső soron valahol az is szerencse, hogy nem álltak elő olyan tényezők melyek meggátolták volna a tanulmányok sikeres befejezését. Egy állás elnyeréséhez szinte szükség van szerencsére, a kapcsolatok mellett.Jó helyen lenni jókor, szerintem ahhoz szerencse kell! Kis vidéki faluban ahol élek az esélyek egyenlőek a nullával, persze tudom költözzek.. de itthagyni a biztos környezetem és messze szerencsét próbálni...hmm... ehhez is szerencse kell bizony.

Nem panaszkodni akartam!

07-16 16:03

Egyetértek!

Hát én 100 km-t utaztam és koleszban laktam, amit bőven fedezett az ösztöndijam. Úgyhogy kár ez a fellengzős duma, nem születtem az iskola mellé.

Az ösztöndijat a jó tanulmányomért kaptam. Kari ösztöndijat is, stb. Ebben továbbra sincs semmi szerencse.

Anyámék azt gondolták, elég az a pénz a hétre, a buszjegy árak se érdekelték őket. Ha kellett, elmentem mellette melózni. Ennyi. De tán egyszer mentem.

És igenis nem szerencse kérdése, hogy milyen végzettséged van. Lehet 3 nyelvvizsgával, 2 diplomával takaritani és lehet ELŐRE gondolkozni, mit is végezzek.

Előre körül lehet nézni, miből van hiány, miből van túlképzés.

Én nem tanitóképzőbe mentem (bocs, aki érintett...), mert előre tudtam, abból nem lehet megélni. Olyat kerestem, ami jól fizet. Megtaultam és tényleg jól fizet. Hol itt a szerencse, kérdem én???

Tesóm álmodozott, imád tanitani (innen a példa), aztán abból nem lehet megélni és sir... Hát azt lehet. Akkor hiába mondtuk neki, nem érdekelte, mi hülye realisták voltunk...

Ma pl. nem mennék marketingesnek, mert ontják magukból az iskolák és ennyi ilyen végzettségre nincs szükség.

Viszont egy villamosmérnököt se láttam még pl. állás nélkül. Vajon miért???

Ez bizony nem szerencse kérdése.

A válasz megírásának időpontja: 07-16 12:50 vagyok.

Úgy látom, szép kis vitát robbantottam ki a hozzászólásommal és, hogy lezárjuk mindezt, eloszlatnék némi félreértést.

18 éves korom óta saját magam tartom el, soha nem támogatott senki. Főállásban dolgoztam, egy lánnyal ketten laktunk egy szobában (később a párommal) albérletben és mellette levelezőn végeztem az egyetemet. A nyelveket nem iskolában tanultam, hanem a netről letöltött/kölcsönkapott könyvekből és úgy, hogy idegennyelven néztem, amit lehetett. Később, az egyetem mellett két állásban dolgoztam, hogy félre tudjunk tenni nem csak én, a párom is. Így sikerült a lakáshitelhez összevakarni az önerőt. Az egyetemen sem költöttem könyvekre. A csoporttársaktól kértem kölcsön és a párom lefénymásolta a munkahelyén vagy a könyvtárból vettem ki őket. 1 db toll doszt elég volt a félévre, de azt sem magam vettem meg, a munkahelyemről vittem magammal, ahogy a sima fehér A4-es lapot is. UV-díjat nem kellett fizetnem, mivel minden tárgyat elsőre megcsináltam, ami szerintem nem szerencse kérdése. Egyedüli költség a tandíjam volt, amit pedig diákhitelből finanszíroztam (amit azóta már vissza is fizettem cirka 4 év alatt), illetve még a diploma kötés díja. Utazni valóban nem kellett, mivel Budapesten élek és itt van az egyetem is.

Én látom be, hogy mégis miben lettem volna szerencsés vagy mit toltak volna alám. A munkakeresés nem könnyű érettségivel az biztos, de nem lehetetlen. A munkanélküliek nagy része nem állást nem talál, hanem az elképzeléseinek megfelelő állást nem talál, ez nagy különbség! Én minden munkát megcsináltam, amiért fizettek. Igen, jártam takarítani is az egyetemi évek alatt. Van, akinek derogál ez a munka, de őket nem tudom sajnálni.