Szerintetek illik azt mondani mindenkinek aki bejön a lakásunkba, hogy ne vegye le a cipőjét?

Én tojok az illemszabályra. Nálunk nincs cipőben bemászkálás. Ez a házirend és akinek ez nem tetszik annak jogában áll távozni. Érdekes módon még senki nem távozott.

Amúgy tök jó nem? Mászkál az utcán kutyapiszok, hányás a járdán, ő belemászik aztán azzal a cipővel végiggyalogol a lakásotokon ti pedig úgy mászkáltok utána mezítláb. Hát kösz nem.

utolsónak nagyon igaza van, én is így gondolkodom, és hozzánk nincs is soha, semmilyen körülmények közt cipőben beflangálás, hiszen panelben lakunk, nem családi házban, már az ajtónk előtti folyosórészen is szőnyegpadlót helyeztünk el, hogy minden koszt felszedjen, és az előszobába se jusson be már semmi az utcáról, itt is sok kutyás lakik, ki tudja, már a liftben mi minden van a padlón... nem vagyok fóbiás, és felneveltem így két felnőtt gyereket, mégsem okozott gondot soha az, hogy nálunk le kell venni a cipőt MINDENKINEK, hiszen süppedős szőnyegek vannak mindenütt, nem könnyű azokat takarítani.

ami az illemet illeti, az változik az idők során, a körülmények változásával együtt, más volt érvényes a háború alatti és utáni időkben, és más érvényes vidéken, pl. ahol gazdálkodnak, vagy egy tanyán, és más egy városi panel otthonban. régen nem is foglalkoztak annyit a higiénével, mint manapság, és takarító-fertőtlenítőszerek sem álltak rendelkezésre olyan választékban, mint most, és talán hatékonyságban is alulmaradtak, nem tudom, csak azt, hogy némely vidékeken még mostanság sem kényesek annyira a tisztaságra, mint itt, nálunk; mást jelent náluk a tisztaság, és mást a mi környezetünkben. van, ahol kezet mosni sem alapvetés, ha hazaérkeznek, vagy olyat is tapasztaltam már, hogy a babanézőbe érkező vendégeknek sem volt kötelező, számomra ez hajmeresztő.

persze, van akinek kellemetlen levennie a cipőt, mert mondjuk, izzad a lába, és nem éppen szagtalan, vagy mittomén, lyukad a zoknija, azért én ezekre is gondolok, és tartok otthon ikeás 500 ft-os vendégpapucsokat, amik moshatóak is ha kell (gombás vendégeim mondjuk, még soha nem voltak).

és ha rólam van szó - nőként az én outfitemnek is része a lábbeli, és ha tényleg hülyén érezném magam cipő nélkül, hát arra az esetre én viszek magamnak olyan papucsot, ami passzol a szettemhez, és nem is kell így másét felvennem; nekem ez működik, régóta csinálom így, és senki nem akad fenn rajta - de ha úgy is lenne, az ő dolga, nem az enyém. de hogy cipőben nem hordok be senkihez utcai koszt, az hétszentség, mert szerintem EZ az illem. nem a háború előtti elavult szabályok, teszek én azokra.