Hogyan döntsek el egy nagyon nehéz és fontos kérdést? Elköltözzön a családunk Angliába vagy ne? Melyik lenne a jó, a jobb döntés?

Azt neked kell tudni, hogy mit kapsz ott, amit itthon nem.És mi az amit feláldozol érte.

Én itthon is jól élek. Van egy kis házam, kis kertem, egy 20 éves autóm. Van munkám, eljutok nyaralni. Tudok spórolni.

Megtanultam értékelni amim van. Hiába sulykolják a reklámok, hogy erre vagy arra van szükségem. Tudom, hogy nem fontos dolgok.

Nem kell Iphone 6, nem kell terepjáró, nem leszek a tárgyaim rabszolgája. Nem fogok éveket spórolni egy telefonért, nem fogok hitelt felvenni egy jobb kocsiért...

Lassan 8 éve élek kinn. Úgy jöttem ki, hogy éppen nem utáltam a családom, de túl sokat nem is jelentettek számomra. Páromnak már többet jelentett a család jóval. De eldöntöttük, hogy kijövünk, mert akartuk és így láttuk jónak. Egész hamar megszoktuk. Kis gyárvárosban többed magunkkal kezdtük. Honvágy semmi jóformán. Hiányzott a kakaóscsiga meg a túró rudi, de ha nem beszél róla az ember, nem látja minden nap, akkor oké. Gyárimunkásként, takarítóként találtunk munkát. Teltek az évek. Terhes lettem az első gyermekünkkel. Külön albiba költöztünk, tovább gyűjtögettünk-nem nyomorogtunk és nem sanyargattuk magunkat kaja ügyben. Aztán megint eltelt pár év, házat vettünk-hitelre természetesen. Egy kis honvágy kezdett előtörni. Meglett a második gyermekünk. Még mindig kis koszos gyári munkásak vagyunk, most próbálok majd munkát találni a régi helyett a "gyesemből" októbertől-itt 1 év a "gyes".

Ami egyre jobban rossz: MAGÁNY. Nincs itt senkink, van itt pár magyar, de egyik ezért nem jó barátkozni, másik azért nem jó. Nem sok a választék, csak pár család van itt a környéken. Eljárni nem tudunk sehova, mert van egy 5 évesünk és egy fél évesünk, nem tudjuk hova lepasszolni őket. Nincs havi fél óránk se. Az az évi 2 hét van, amit otthon töltünk, de még akkor se hagyom nagyon senkire a gyereket, mert annyira megszoktam, hogy rosszul érzem magam, amiért le akarom passzolni:D A családommal rendeződött a kapcsolatom-egy részével és most már hiányoznak-a fenének kellett kibékülnöm:D

Tudod mi hiányzik? Az utca illata, az emberek beszélgetése az utcán, az utca képe, a városom, ahol születtem. A vonatozás a szomszéd városba a mamához, a mama bablevese, az illata, az íze, az anyaga.

Hiányzik, hogy nem tudok eljárni sehova...én, aki világ életemben otthon ülős voltam, úgy kellett tinikoromban szüleimnek a discoba rugdosniuk....de ez a mértékű otthon ülés már kiborít. Csak hétvégén tudnánk elmenni valahova, de hétvégén a dadák nem dolgoznak ezekre a helyi magyarokra meg inkább nem bíznám. Persze szivességből soha nem kértük, hogy vigyázzanak a gyerekünkre, ha egyszer-egyszer is előfordult, mindig fizettünk érte. Nem kérnék én sokat, csak havi egy szombat estét kettesben a férjemmel, hogy 1 órácskára gyerektelenek legyünk.

Megélhetés...egy gyerekkel mindenképp meg lehet élni, még a drága gyerekvigyázást is ki lehet bírni. 2-vel még nem tudom, mert még csak fél éves a kisebb, de ha a számításaim nem csalnak, akkor túléljük kettővel is.

Otthon is vannak anyák, akik egész nap otthon ülnek a gyerekkel, várják, hogy az uruk hazaérjen, eddig oké. De nekik esetleg ott van egy barátnő, egy szomszéd, akikhez szólhatnak, elmehetnek együtt teázni...én már itt 8 éve próbálok keresni valakit barátnőnek, de se magyart, se angolt, se egyéb nemzetiségűt nem találtam.

Nem mondom, hogy hazaköltöznék, azt se, hogy kihoznám ide lakni anyósom-Isten ments ettől-, csak egy valakit kérnék, akivel hébe-hóba beszélgethetünk.

Ha tudtam volna, hogy ez lesz, lehet nem vágok bele és inkább nyomorgok otthon-most nem azt mondom, hogy aki otthon él, az nyomorog, hanem én kábé nyomorogtam volna, mert a férjem folyamatos 3 műszakban szétdolgozta magát-érettségije van csak- én meg a tanítói diplomámmal minden évben azon izgulhattam volna, hogy kapok e melót, bezár e az iskola, mert nem elég a diák. És valószínű a kettőnk fizetése bajosan lett volna elég 2 gyerekre. De lett volna társaságom, segítségem, lennének szabad szombat estéjeim. Ha választanom kéne, nem tudom melyiket választanám. Egyik se jó, de hogy melyik a jobb? Nekem valószínű az lett volna, ha maradok magyarba. A gyerekeimnek meg akár mind a kettő. Csak abban bízok, hogy hasonlót nem kell átélniük és nem kell hátrahagyniuk az országot, amiben huszon évig éltek.

De most kicsit idén feltöltődhetek, 6 hétig otthon leszek...ja igen, itt itthon vagyok, ott meg otthon...mindig is a két ország között leszek, mert otthon már úgy érzem kívűlálló vagyok, de itt mindig is kívülálló maradok. De a gyerekem már nem lesz itt kívűlálló, ez az egy vígasztal.

Ha egy év alatt kialakult a honvágy, gondolhatod, 8 év alatt mekkora lenne a honvágyad.