Mások mit csinálnak hajléktalanná váláskor?

A szállón többnyire egy-két eléggé apró szekrény van, és közmunkába betolnak meg kapsz napi 3 kaját. Nyilván kereshetsz munkát és jó érdeklődni, hogy van-e jó szakmát adó tanfolyam, ami egyébként lehetőleg olyasmi is, amit kedélyesen csinálsz egész nap, ha kell. Egy hétig a vadakkal vagy, és ha nem voltál részeg végig, akkor mész a rendes szállóba, ami egy közepes kolesz egyáltalán nem kisebb bolondokkal, csak ők ha részegen mennek be, akkor se buknak le, meg nem bűzlenek, nincsenek leépülve totálisan. Többnyire.

Akit ismerek és átment ezen, annak a volt élettársa tárolta a holmijait egy darabig. Igazából a legtöbb cuccra nincs szükséged, és ha van nyelvtudásod és szaktudásod nyugatabbra húzódni, akkor részletkérdés, hogy veszel-e újabbat és jobbat majd.

A kezdet természetesen homály. Mögöttem is ott van néhány komoly változtatás már, és mindig ugyanolyan elképesztően képtelen az egész, amikor még előtte áll az ember, és amikor ott az új "élet", akkor is jó ideig mintha valami agyalágyult valóságshow lenne... Aztán persze kötődnek a barátságok, bonyodalmak adódnak, újra változtatni kell, jobb lenne többet keresni, többet tartalékolni, olyasmiről lemondani, ami nem káros ha nincs és olyasmiről is lemondani, ami káros, ha van... Hosszú és hülye út, főleg a kút mélyéről. Felbecsülhetetlen onnan indulva újra perspektívában látni a világot. De egyedül te taposhatod ki az utadat. Nem juttat senki munkához, hacsak nem valami hatalmas szerencse folytán. Neked kell hasznossá tenned magad, kimutatnod, esetenként meg is említened, mennyire jónak találod a munkát, amit kínálnak, mennyire kellemes a hely, mennyire szimpatikusak az emberek. És természetesen az alkalmasságodat is érdemes taglalnod. Mindezt nyilván csak amennyi igaz belőle. Így megszülethet AZ a találkozás. Mindennel így van.

Közvetve ismerek olyat, aki egy sporttáskával elstoppolt Győrbe, hogy ott legyen hajléktalan. Az a klasszikus szaki típus, elég jónak is mondják. Talált munkát, etették, adtak neki egy év ingyenalbérletet, amit simán fenntartott volna utána is, de inkább ment az osztrákokat boldogítani... :) Azóta brit, azt a nyelvet legalább elviselhetően töri. Neki ez fogalmazódott meg a fejében ellentmondást nem tűrően, és gondolom ha valami nem volt meg a következő lépéshez, akkor ráállt és megszerezte. Talán nem is kevésszer esett pofára mindeközben.

A végén úgyis megéri.

Elszomorítótt a kérdésed, ill. nem is a kérdés, hanem az, hogy ilyen helyzetbe belegondolni.

Általában válás, albérlet után kerülnek az emberek utcára a munkahely megszűnésével, amikor már nincs sok ingóságuk.

Milyen lehetőségek vannak a holmidra?

Bérelhet raktár (de ez is pénzbe kerül), de meddig bérled? Van esély arra, hogy pár hónapon belül elhozd a következő lakásodba?

[link]

[link]

[link]

Esetleg rokonnál, ismerősnél elhelyezni.

Eladód, hírdeted a jófogás.hu-n, olx.hu-n, mint írtad, ezt már próbáltad. Esetleg kirakhatsz falragaszokat, Sparokban van hirdetőtábla.

Könyveket elviheted egy antikváriumba, próbáld egyben eladni.

Valami albérletre nincs kilátásod? Próbálj bérelni egy lakást, ahová elviheted a holmid, és tudsz lakni, mert az utcán élve nehéz munkát találni, és újrakezdeni az életet!

Nehéz helyzetben vagy, szurkolók neked!

"Hogyan vagy képes ezt kijelenteni egy tök ismeretlen melóhelyről, ahol most jársz először?"

Például úgy, hogy már ötödször járok a nyakukra, mert tényleg el tudom magam képzelni náluk a mindennapokban (ahogy persze a másik akárhánynál is, ugyanazon a napon). Vagy úgy, hogy nem a górét keresem meg először, hanem ez inkább csak ürügy, hogy szóba elegyedjek a többiekkel. Sasolom az eszközöket, az elrendezést, még a szabályszerűséget is... A kisfőnöknek látszókat is megnézem, milyen alaphangulatúak, és ugyanúgy el lehet velük is beszélgetni, amikor van egy kis idejük. Így anélkül "adhatod el magad", hogy valaha is el akartad volna adni magad bárkinek is. Az egészből csak annyi van, hogy önmagad vagy, aztán majd ha akar valaki, szeret érte.