Ismertek olyan embereket, akiknek a házuk/lakásuk egy igazi koszfészek?

Igen ismerek, nem is egyet.

Nem tudom őket miért nem zavarja, én is újra és újra elképedek rajta, hogy hogyan tudnak élni emberek.

Téged miért zavar? :)

Vannak, akiket ezek a dolgok nem zavarnak, nem érdekelnek. Más az érdeklődési körük. Lehet őket igénytelennek nevezni, de szerintem sokkal inkább passzol rájuk a "funkcionális igénytelenség" (vagy valami ilyesmi) jelző. Attól, hogy nem érdekli a háztartás, nem érdekli a lakásának rendezettségi szintje, még lehet igényes a munkájában, a hobbijában, a kapcsolataiban, a műveltségében vagy bármi másban. Ahogy írtad, van mikor nem is mondod meg róluk, csak mikor a lakásukban jársz.

Igen, most lehet mondani, hogy a lakás makulátlan tisztasága hozzá tartozik az "alap igényességhez". De ez is csak hozzáállás kérdése. Szerintem egy lakás nem arra van, hogy állandóan suvickoljuk valahol, hanem arra, hogy lakjunk benne. Ez pedig akkor jó, ha az igényeinkhez mérten a leglakályosabb.

Nemrég volt nálam egy ismerősöm, szóvá tette, hogy rumli van nálam. Azt válaszoltam neki, hogy nincs is semmiféle rumli, itt minden a helyén van. Csak nehezen tudta megérteni, hogy számomra a pohárnak az asztalon, a használt, de még nem mosásérett ruhának a fotel támláján, a mosott ruhának a szárítón a helye. Én így érzem jól magam a lakásomban. Frusztrál az, ha minden el van pakolva és minden arany tiszta. Olyankor úgy érzem, mintha folyamatosan hímestojásokon lépdelnék, inkább múzeumban vagy kiállításon érzem magam, mintsem egy otthonos, lakályos lakásban.

Nem érzem jól magam egy olyan lakásban, ahol mindig le kell venni a cipőt mielőtt belépek (nyáron), a kabátot nem tehetem a szék karfájára, a poharat nem hagyhatom az asztalon, a puffra nem tehetem fel a lábam, addig nem étkezhetek az asztalnál, amíg rajta van a terítő, satöbbi satöbbi. Ex-barátnőm anyja volt ilyen háklis ezekre a dolgokra, nem szerettem hozzájuk járni. Az ilyen szerintem nem is lakás, hanem inkább emlékmű, vagy valami ilyesmi. Ez nálam már a jöttem-láttam-menekülnék kategória.

#4: Így igaz, jól látod a helyzetet. Nekem éppen pont ennek az átmenetnek a közepén van a lakásom. Legalábbis az én szemszögemből mindenképpen ;)

Persze, egyáltalán nem biztos, hogy a Te szemszögedből is így van. Valamint gyanítom, hogy annak a szemszögéből sem, aki egy olyan putriban él, amelyik tisztító hatású vegyi anyagot a megépülése óta nem látott.

Az, hogy mi minősül disznóólnak vagy múzeumnak, az a mindenkori társadalmi-gazdasági-technológiai-kulturális berendezkedés ÉS egyéni hozzáállás kérdése. Ami számodra egy lakható lakás, az más számára múzeum, megint más számára disznóól. Érdekes dolog a relativitás elve :)

A családom többi tagjainak széjjelhagyott holmijait néha szemeteszsákokba összeszedem és kirakom a kuka mellé.

Felháborodásukra értetlenkedve reagálok, mert azt hittem ezek gazdátlan eldobott dolgok.Mert ugye aminek gazdája van , annak helye is van és azt a gazdája a helyén tartja és megbecsüli,tehát nincs széjjelhagyva mindenfelé a házban.

Kosz amúgy nincs bár a konyha néha olyan mint ahova gömbvillám csapott be.

Ám vannak értelmiségi ismerőseim akik soha nem foglalkoznak olyan alantas kispolgári dolgokkal mint főzés és takarítás.Vásáros ünnepeken ha látogatóba jön az anyós , akkor ő kitakarít.Vagy nagyritkán ha telik rá nekik megfizetnek valakit ezért.

Munkám végett sok házban megfordulok és az a tapasztalatom ,hogy már nem annyira retkek a népek és a lakásaik mint ezelőtt 15-20évvel.