WC kefét mikor és hogy kell használni?

19:28

Ez szép, hogy nem utálod a munkádat, és némi örömet találsz benne (meg azért talán annak is van szépsége, hogy különösebb felelősség nincs a válladon), de azért szerintem a fizetésed se nagyon haladja meg a minimálbért.

Valami komolyabb munkával a pénzed is emelkedne, és nem kellene szégyenkezned az előítéletek miatt, ha a foglalkozásodat kérdezik. Vagy mikor a gyerekeidet kérdezik.

Én is abban az időben jártam iskolába, amikor még csak a BASIC-et tanították nagyon alapszinten, aminek semmi hasznát nem tudtam venni.

Amikor 7 éve számítógépet vettem, a bekapcsolását is úgy kellett megmutatnia - gyerek híján - az unokaöcsémnek. Vakon írni már régebben megtanultam, egy használtan vett írógépen.

Egy történet:

Volt egy barátnőm, aki pénz- és állásszűkében fél évre elment egy iskolába takarítani. Utána átment utcai könyvárusnak. Egyszer arra járt egy másik iskolai takarítónő, fogatlan vénasszony. Szörnyülködve csóválta a fejét:

- Háát... ide jutottál...

A gyerekeim nem szégyellik a munkámat.

De azért érdekesek az emberek, valóban igazad van. Én is elmondok egy történetet:

Fiam abban az áruházban vállalt diákmunkát, ahol én dolgozom. Szép lassan tudatosult a dolgozókban, hogy én vagyok az édesanyja.

Amint megismerték az ő munkáját, megszerették, és azt vettem észre, hogy megváltozik a hangulat velem szemben.

Addig csak egy takarító voltam a többi között, de ettől fogva más szemmel néztek rám.

Olyan emberek, akik fontos beosztásban érezték magukat, kezdtek velem szemben udvariasak lenni.

Egy tipikus példa:

Tolom az áruházban a takarítókocsit, velem szembe jön az ügyeletes vezető.

Szia! Nem is tudtam, hogy a te fiad dolgozik a csemegén.

Miért nem mondtad? És füléig ért a szája. Én azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak neki.

Egyébként lányom, miután elvégezte iskoláit, vőlegényével együtt külföldre ment dolgozni. Ő is takarítóként kezdte egy szállodában.

Ő mondta nekem, anyu, ne szégyelld a munkádat, mi nem szégyellünk téged, mással pedig ne törődj. Kedvességgel, néhány jó szóval, barátságos gesztusokkal mindenkit meg lehet hódítani, aki arra érdemes.

Aki pedig nem, azzal te se törődj, mert nem érdemli meg.

Már dolgozunk azon, hogy ebből a közegből ki tudjak lépni.

Ha sikerül, akkor még egy fél évet kell itt dolgoznom, és más munkakörbe fogok menni.

Szabadidőmben németet tanulok, alapszinten tudok beszélni, meg tudom magam értetni a német vásárlókkal, most pedig nekiálltam angolt tanulni.

Néhány napja történt, hogy új könyveket raktak ki az áruházba, amint időm engedte, én is odamentem és nézegettem a könyveket.

Imádok olvasni, nagyon sok könyvet elolvastam, és mindig találok valami nekem valót.

Most pl. a Régimódi történetet nézegettem Szabó Magdától, amikor azt hallom:

Már a takarítók is olvasnak! Ez egy kicsit szíven ütött, de mikor odajött hozzám az osztályvezető, elbeszélgettünk a könyvekről, láttam rajta, hogy meglepődött.

Néha tudok meglepetést okozni az embereknek, mert sok emberben él még az előítélet a takarítókkal szemben.

Egyébként ezzel a könyvvel megleptem magam karácsonyra, majd a fa alá fogom tenni, addig nem álltam neki olvasni.

Köszönöm szépen, hogy ilyen értelmesen hozzászóltatok a válaszomhoz.

Üdv.