Albérletbe felhívni a párom - igaza van mindkét félnek, hogy oldjuk meg hogy a jövőben ne legyen feszültség?

Most ideiglenesen lakom március óta egy ismerősöméknél. Nagyon hirtelen fogadtak be amit sokáig megháláltam, főztem rájuk, manapság is kimosok-kivasalok nekik, sokszor rendet teszek, a rezsit/közös költséget (kb. 35-40ezer) én állom (még a februárit is, amikor nem laktam itt…), rendesen fizetem, tehát ingyenélőnek sem mondhatni. Június végétől tudok máshova költözni, ezt is ledumáltam már velük.

Másfél szobás lakás, ők egy pár. A fiú fizeti a bérleti díjat, a lány (barátnőm) szó szerint semmit.

Külön szobám van, igyekeztem az elmúlt hónapokban nem zavarni őket, reggel még aludnak mikor elmegyek, kb. 5-6-ra érek haza, akkor is benn vagyok a szobámban, nem hangoskodom.

Nemrég viszont összejöttem egy sráccal: nagyon illedelmes és korrekt szerettem volna lenni és egyszer leültem velük megkérdezni, itt aludhat-e. Beleegyeztek, be is tartottam a dolgokat. Ők mondjuk iszonyúan hangoskodtak, széthagytak mindent a konyhában, nagyon kényelmetlen volt. (Annyira nem akartuk őket "zavarni" hogy már inkább az én szobámban ettünk)

Most jött a hosszú hétvége: megint úgy terveztem, hogy 1 éjszakát alszik itt, kértem is megint "engedélyt" péntek estére, megadták. Itt is aludt, szombaton múzeumba mentünk, sétáltunk, majd hazaugrottunk kicsit és szinte mentünk megint el este egy barátnőnk bulijára. Úgy volt hogy ott alszunk, ezt említettem is barátnőmnek, de felvetettem, hogy lehet hogy nagyon későn hazajövünk, ez a társaságtól függ, de inkább ott aludnánk.

A gond az volt, hogy elég kényelmetlenül éreztük a bulin magunkat, nagyon összeszokott társaság volt, ezért kb. 11-kor csak hazajöttünk, már be is vágódtunk az ágyba és aludtunk (másnap mondtam barátnőmnek hogy mi volt a szitu és hogy miért nem aludtunk ott).

Másnap ugyanúgy viszonylag korán elindultunk (megjegyzem én kb. kávét főzni dugtam ki az orrom és mosdóba mentünk), odavoltunk egész nap kirándulni. Hazahozott késő délután, és annyira hullák voltunk, hogy bealudtunk.

Itt követtem én el a bunkóságot, mert megkérdezhettem volna, itt aludhat-e vasárnap is, de nem tettem, mert úgy éreztem, hogy eddig mindenben túlzottan udvarias voltam, és egyébként is, fizetek rendesen, ennyi talán kijár.

Ma persze mikor elment, nem is köszöntek neki, amit elég nagy bunkóságnak érzek és barátnőm elővett engem rendesen. Mondta, hogy máskor szóljak, mire számítsanak, mert nem ez volt megbeszélve, és tudom, hogy részben igaza van, de azért visszás is, hogy pont ő mondja, aki itt van mindig és nem fizet semmit. Én elnézést kértem és beismertem a hibám, de azért fura a helyzet. (Vagy csak én gondolom így?)

Nem lakunk már sokáig együtt, nem szeretném elrontani a barátságunkat, de azért jó lenne, ha júniusban vagy 2x itt tudna aludni a párom (hozzá nem mehetünk egyelőre, bonyolult). Nem is tudok sokat arról, mi „illik”egy ilyen helyzetben, hány éjszaka elfogadható még egy hónapban… Mit tanácsoltok? Ha ilyen helyzetben lennétek (befogadtak, de beszálltok a költségekbe rendesen), mennyit „engednétek meg magatoknak”?