Mennyi időbe telt és milyen érzés volt hozzászokni, hogy teljesen új, szinte ismeretlen környékre költöztetek?

Mikor én felkerültem vidékről Bp-re egyből úgy éreztem, h haza jöttem ez 22évesen volt, imádtam..

Azóta sokat költöztem meló, s pasi miatt is szal meg lehet szokni sosem volt gondom ezzel.:)

Mér kérded? Mennyire messzi költöztél?

Faluról költöztem Bp belvárosba az Astoriához, sosem szoktam meg. Mintha a lelkemet szaggatták volna szét. Bűz volt, mocsok volt, por volt, nem lehetett megállni a kocsival, nem lehetett gyalog közlekedni mert minden kutyaszar és húgy, szellőztetni nem lehetett, mert az összes szomszéd minden bűzét érezni lehetett... 3 év után el is költöztem az agglomerációba egy faluba. Itt végre visszatért az életkedvem. Kert, friss, tiszta levegő, fény, csend nyugalom, madárcsicsergés...

Kb 1 hónap alatt megtaláltunk mindent (jó pékség, jó boltok, jó útvonalak, stb.).

Vidékről amikor Pestre költöztem, először fura volt. Egy ideig úgy éreztem magam, mint egy nyaraláson.

Aztán azóta egy csomót költöztem, már megedződtem benne. Tudom, hogy minden környéken vannak pletykás szomszédok, kedves szomszédok, van kisbolt, stb. Csak meg kell keresni.

Kicsit úgy érzem "el vagy anyátlanodva" ettől a helyzettől. :) Szóval, amennyiben így van, itt pár jó tanács:

Próbáld meg mindig megtalálni a szépet/jót az aktuális helyben! Biztos lesz valami, ami ellensúlyozza azt, amiért épp nem rajongsz.

Próbálj beszélgetni a szomszédokkal, megismerkedni, de legalább mindig legyél udvarias, az már egy jó kezdet!

Nekem főleg az segített költözéskor, hogy tényleg mérlegeltem: miért jobb itt, ezért kibírom, stb.

Én faluban sose laktam. Egyetem miatt költöztem Pécsről Budapestre.

A környékkel nem is volt gond, engem az nem zavart, hanem a lakás!

Világ életemben családi házban éltem előtte, aztán hirtelen bekerültem egy panel lyukba.

Az is zavart, hogy tényleg, mint egy doboz, olyan volt az a lakás. Minden irányba meg tudtam tenni 6-8 lépést és fal. De a legrosszabb tényleg a hangok, meg a szagok voltak. Nagyon zavart hogy hallottam hogy az egyik tüdőbeteg szomszéd megállás nélkül köhögött, a másikban ordibáltak, a harmadikban meg tisztán hallhatóan szexeltek. Reggel 5-kor meg a kukások ordibálva káromkodtak, télen melegítették az autókat. Szellőztetni nem lehet, mert dől be a por, a húgyszag és a benzingőz.

Nagyon rosszul aludtam ott mindig. Elaludni is sokszor nehezen tudtam, de mikor sikerült, akkor is csak felületesen, forgolódva tudtam aludni.

A szomszédok is nagyon érdekesek voltak. Ilyen 70 körüli nyugdíjasok. Szemben laktak velem. Akármikor jöttem vagy mentem ki a lakásból, bárhogy lopakodtam, mindig nyílt résnyire az ajtójuk és láttam, hogy ott kukkol egymás fölött a két fej a résen. Kezdetben próbáltam rájuk köszönni, de akkor szó nélkül azonnal bevágták az ajtójukat. Utána megpróbáltam nem foglalkozni velük, de akkor is zavart.

Meg első nap, mikor beköltöztem, az ajtómon hallottam valami motoszkálást. Kimentem erre láttam, hogy betűztek az ajtóba egy papírt ezzel a szöveggel, ilyen helyesírással: "A fojósót takariccsad!".

Hát, még jó, hogy betettem a lábam!

Igazából az első 3 hónap volt a legrosszabb. Utána is utáltam ott lakni, de valahogy, úgy ahogy hozzászoktam.

nem túl messze költöztem attól a helytől, ahol előtte életem első 20 évét töltöttem. a lakás már 17 éves korom óta megvolt, én választottam, tehát már iszonyatosan vártam, h mikor hagyhatom ott a borzalmasan proli és kietlen külvárost.

az első perctől imádtam itt élni. jó szomszédok, a belváros közelsége ellenére nyugis környezet, jobb közlekedés, senki nem néz le a lakhelyem miatt, szívesebben átjönnek hozzám a barátaim, mert nem kell 1 órát utazniuk.

néha csak kiültem az erkélyre, és éreztem, hogy végre otthon vagyok. előtte már milliószor elképzeltem, h milyen lesz itt élni. és tényleg olyan jó :)

szóval ha jó környékre költözöl, akkor nem kell aggódni, h nehéz lesz megszokni, mert már várni fogod. :)