Ugyanannyi pénzért lakást vagy kertes házat vennétek? Pro és kontra érvek-ellenérvek!

Lakás:

- egy csomó munkát nem kell elvégezni, mint a kertesben

- kisebb a ráfordítható költség (egy lakásban kevesebbet tudnánk rendezkedni, mert mi a kertesben tuti falakat is vernénk ki, meg ilyen badarságok)

- a leendő gyermek nem tud majd minden madarat-bogarat-kutyát-cicát hazahozni azzal a címszóval, hogy van neki hely a kertben :D

- körbefűtenek minket

- nagyobb biztonságérzetet ad

31 éves koromra jutottam el odáig, hogy házam lehessen. Soha többé nem költözök lakásba!

Nagyon sok igazat leírtak a családi ház mellett érvelők, ezt nem is ismételném. De arról az érzésről hogyan írjon az ember olyanoknak, akiknek más van, hogy kiállsz az ajtód elé, végignézel a kerteden, az udvarodon, a házadon, és érzed, hogy egy része vagy? Hogy az egész hozzád tartozik, személyesen a te élettered, a saját privát szférád, amitől a kerítés leválasztja a külvilágot. Azt hogy az otthon körül elvégezendő dolgok nem munkának minősülnek. Hogy a négyórás fűnyírás is jólesik! Azt, hogy munka után hazaérve nem az a tehetetlen rutin vár rád, mint egy lakásban, az akárhányadik emeleten: becsukod magad mögött az ajtót, magadra húzod a 4 falat, mint valami kényszerzubbonyt, és elbambulod estig a tévét a celládban. A ház körül mindig van valami tennivaló, ami lehetőséget ad az aktív pihenésre, és ami megjutalmaz a jól végzett munka elégedett örömével. Bármikor hívhatok vendégeket grillezni, bográcsozni, és nagyon jólesik a saját pincében lehűlt sör éjjel 3-kor, a kerti pavillon alatt az asztal mellett beszélgetve. Az ember még nyaralni menni sem vágyik úgy...

A költségek arányaival azért vitába szállnék, egy jól szigetelt, modernizált háznak semmivel sem magasabb a rezsije egy átlagos lakásnál (ráadásul nagyobb alapterületen).

És még egy érv, amire senki nem gondol, főleg azok nem, akik az életükben megkeresett pénzüket egy 30-50 éves soklakásos, sokemeletes ház kis részének tulajdonlásáért fizetik ki. Végiggondolták ezek az emberek, hogy mekkora élettartama van egy 60-as években épül 30 centis téglafalú 3-4 emeletes háznak? Vagy a 70-es években épült 32 méter magas, betonpanelokból összelegózott 10 emeletesek talán 100 évre vannak tervezve? Miért vegyek meg egy részt valamiből, aminek a sorsáról egy idő elérése után nem én (vagy az örökösöm) döntök? Vagy azzal hitegessem magam, hogy mittomén 27 év múlva, amikor repedezni kezd, és eldöntik a lebontást, akkor majd kártalanítva leszek? Miért lennék? Ha Mariska néni vályogházikója Mucsaröcsögén málladozni kezd, és le kell bontani mielőtt a nyakába szakad, őneki fizet majd az állam bácsi, Nem hát, mi köze lenne hozzá? Pedig ő is pénzért vette, akár a proli a panelcellát a 7-ik emeleten. Ez egy rohadtul kényes téma, amiről hallgatnak, mint sz@r a fűben. Rengeteg társasházi lakás, lakótelep épült 35-40 éve, sőt 50 éve. Milliónyi ember lakik ilyenekben. Mi lesz 20-30-40 év múlva ezekkel az "öröklakásokkal"?

Attól függ. Én végső célként egy minimum 2000m2-es kertet szeretnék nagy házzal, de józan ésszel belegondolva MOST rohadtul nem érek rá és még nincs kedvem hozzá.

Van egy 65m2-es lakásunk, bőven elég most, bezárom az ajtót magam után és a szokásos takarításon kívül semmi gondom, a fél méteres hó se zavart, mert óránként lapátolt a házmester. Néha bosszant, ha dönget felettem a szomszéd, de normális szomszédaink vannak, egy-két kivételes zenélgetéstől, (amit rövid úton elhallgattat a többi szomszéd) nincs nagyobb zaj, mint pl. anyáméknál, ahol ugat a kutya, füvet nyír a szomszéd, fát vág láncfűrésszel, egész nyáron gyerekzsúr van a második szomszédnál az udvaron, mikor azok estére kifulladnak az ordítástól, akkor kiül a kertbe vagy 12 szülő röhögcsélni, ráadásul a merőleges régi építésű utcában még lehet disznót tartani, hiába messze van, a legyekből jut oda is, a másik szomszéd leszarja a három hülye kis kutyáját és non-stop az utcán rohangálnak, bebújnak a kerítésükön és teleszarják az udvart, tavaly a szélben kicsavarodott két fa lehetett rendbe szedni a kertet, elvitte a hintaágyat, meg a pavilont, összetörte a kerítésen, nyáron, ha nyaralni mégy tuti, hogy kiég, kiszárad a kert, mert egyik szomszédtól sem várhatod el, hogy mindennap locsoljon órákig, ha nem egy zsebkendőnyi kertecskéd van stb.

Persze, bővítheted, van kerted, de ez azzal is jár, hogy hacsak nem szarod a pénzt/régi/kicsi házad kerted van soha nem érezheted úgy, hogy na teljesen kész van, mostmár évekig egy szalmaszálat sem kell keresztbe tenni, minden tökéletes. Értitek a lakásban kifestek, leparkettázok, és évekre megvan oldva. Nem kell lekezelnem az ereszt, cseréltetni a csatornát, nem rágja ki féreg a bokromat, nem szárad ki a fám, nem kell lapátot, fűszellőztetőt, permetszert, metszőollót vennem, stb.

Szép-szép a kertes ház, nagyon jó és az összes nyűgével, költségével együtt, mikor nyílnak a saját hóvirágaid, a saját kertedben játszik a gyerek/unoka, bográcsban főztök stb. azt semmi nem pótolja, de egyszerűen egy olyan embernek, akinek se ideje, se ereje, se pénze a sok pluszra, amivel jár a kertes ház, ezek soványka érvek.

Ha meg valaki lakásban nőtt fel, azt főleg nem fogja felvillanyozni, hogy míg a lakásban áprilisban annyi gondja volt, hogy megpucolta az ablakokat, a kertesben lehet menni metszeni, ásni, kapirgálni, körbenézni, hogy mit kell javítani a tél után stb.

"Nem mind1 hogy egy kommunizmus idején épített proli panel vagy egy új építésű modern lakás.

Ahogy az előző is írta a Penthouse , Loftok , össze sem hasonlíthatók a panelekkel."

Hát az áruk sem összehasonlítható. Épp a múltkor néztem, 500 millióért egy penthouse lakás képeit Pesten.

A megfizethető új lakásokban sincs köszönet hidd el. Laktam olyanban, albérletben amit 30 millióért árultak, sok barátunk is ilyet vett, mert milyen trendi, de még talán jobban áthallatszanak a dolgok mint panelban (!) ami azért nagyon durva, ott pl. nem csak a közvetlen szomszédot hallottuk, hanem a távolabbitól is zengett az egész épület, két év után már potyogott ki a fuga a csempék közül, a radiátorok folynak, kattognak, olyan ütemben építik és adják át, hogy kiszáradni sincs idejük.. Ráadásul a panelokhoz képest itt aztán végképp egymás szájában vannak az emberek, ugye szerez a befektető valami telket a város közepén és megoldják, hogy a lehető legtöbb házat rányomorítsák. Amikor a panelokat építették, általában a semmiből csinálták a lakótelepeket, volt hely bőven, nem spórolták. Persze a kerteshez képest egymás hegyén-hátán vannak, de azért a megfizethető újépítésűhöz képest a paradicsom. Pl. sok új építésűnél az erkélyeket is csak egy kis plexi választja el egymástól...

Pl. ha megnézed itt a képet kinagyítva: [link] Na hát ez aztán elég gáz. Még az erkélyek is minden oldalról körbebámulják egymást, az egész kiáll, kis ráccsal, a paneloknál legalább a fele az erkélynek beugróban van, ami mégis sokkal intimebbé teszi. Meg azt írja, hogy kb. 920m2 lesz parkos, bokros izé. Annyi lakásra? Az mindössze 920m2. Úristen. Hát mint a halkonzerv vagy nem tudom. Jaj de új!

Hát most azért egy panel lakótelepen lehet nincs parkosítás, de nem ENNYIRE vannak egymás szájába rakva az emberek, harmad-negyed annyiért és ugyanúgy áthallatszik minden az újban is.

Ami új meg nem ilyen zsúfolt sötét lyuk szar, az meg már tényleg annyiba kerül, hogy vicc.

nem vágyom kertes házba, pedig laktam olyanban is gyerekkoromban a nagyszüleimnél nyaranta és a téli szünetben. akkoriban jó volt, mert nekem csak az élmény jutott, lehetett fára mászni, nyáron kint volt a kismedence, barátnőmmel játszottunk, bogarásztunk, volt cicám, csirkék, biztonságban voltam, mégis a "természetben".

most, felnőttként egy jó környéken lévő társasházban élek, és később sem szeretnék kertesbe költözni.

iszonyat sok vele a meló, macera takarítani, ha egyedül vagyok nem érzem magam olyan biztonságban.

itt jók a szomszédok, közel van minden, csendes, nyugis, sok park, fa, bokor.

soha nem volt még abból problémám, hogy üvöltözik vagy dübörög valaki. a felettem lakó lánnyal jóban vagyok, igyekszünk tekintettel lenni a másikra.

ha mondjuk elköltözhetnék, akkor én is a loftra szavazok, ott egyszerre élvezheti az ember a kertes és a társasház előnyeit.

ja, és van erkélyem is, nem is kicsi, tehát ha nyáron este ki akarunk ülni sörözni, akkor simán elférünk többen is.