Ki számít magyarnak?

Ki számít magyarnak?

Napjainkban sokszor felmerül ez a kérdés, hiszen a történelmünk kétségeket vet fel ezzel kapcsolatban.

Történelmünk szerint népünk állandó vérkeveredésen ment keresztül, tehát alig ha lehet azt mondani manapság, hogy "ebben az emberben tiszta magyar vér folyik".Innentől kezdve biológiai szempontból nem lehet azt vizsgálni, hogy ki magyar és ki nem.

Napjainkban ez a keveredés még gyorsabb lett a globalizációnak köszönhetően. Köszönhetjük továbbá még azt ennek a "gyönyörű világrendnek", hogy az országban élő fiatalokban kiírtja a hazaszeretet legkisebb szikráját is. A mai fiatal már nem gondolkozik azon, hogy ő ehhez a nemzethez tartozik és hogyan is élje ezt meg. Gondolok itt arra, hogy míg más országok szülöttei jól értenek a kufárkodáshoz (ami a mai világban látszólag előre visz) és nagy pénzeket tudnak felhalmozni, addig ő erre "lényegében" nem képes és ebbe előbb utóbb belerokkan.

Belerokkan Magyarország abba amit a világ ráterhel, hiszen ez a világrend „nem magyarnak való”, de köteles megpróbálnia az alkalmazkodást (kényszerítés hatására). Hazánk és lakosai nem tudnak lépést tartani más dörzsöltebb, „lelketlenebb” országokkal akiktől a példát látja a kor túléléséhez.

A magyar nemzet erőssége az igazságosság és a szeretet. Magyar ember az is akit már a világ megrontott és végtelen pénzhajhászatra adta fel életét, de az ilyen ember már önzővé vált és nem érdekli „magyarsága”, országa sorsa. Ő már csak azt látja, hogy ide született és egyenrangú mindenben a többi ország lakosaival, hiszen határok nincsenek.

A jelmondat: Te is lehetsz gazdag! (ja és persze annál nincs jobb…)

Ez az uralkodó szemlélet napjainkban, valakinek sikerül és van akinek nem (a siker érdekében minden eszköz megengedett).

Kanyarodjunk vissza a témához: Ki számít magyarnak?

A leg alapvetőbb dolog a nyelvünk, egyedül álló a világban és többek között anyanyelvünknek köszönhetjük azt, hogy nem tudták hazánkat lesöpörni a térképről. A kedves olvasó ha hiszi ha nem a magyarokat mindig is fel akarták számolni. Napjainkban is ezen munkálkodik a média, a „rossz” erőknek nagy megkönnyebülést az ha a magyar öntudat kiveszne a világból (apró mivoltunk ellenére). Ha ápoljuk nyelvünket és feltárjuk régmúlt történelmünket ez nem fog bekövetkezni.

Továbbá lényeges jellemzője a magyarnak, hogy szereti hazáját és nem ártana neki, csak segíti tetteivel. (akár a legapróbb dolgokkal: nem dobunk el szemetet az utcán)

A magyar büszke történelmére és nem veszi semmibe azt. Itt kitérnék arra, hogy az iskolákban sok megemlékezés folyik minden évben, de majdnem hogy feleslegesen. A diák csak annyit ért az egészből, hogy ünneplőbe kell öltöznie és a megszokottól másképp alakul a hétköznapja, ezt saját szememmel látom.

Az a magyar ki annak vallja magát és büszke rá!

Nem cserélné le szülőhelyét, szereti országát.

ebredj.magyar89@freemail.hu