Mennyire nehéz idegen lány lakótárssal együtt élni?

Csak szobát tudok kivenni a fizetésemből, de nincs ismerősöm, szóval idegennel kell majd társulnom. Eléggé zárkózott vagyok, nem járok szórakozni, inkább olvasok, filmet nézek, ilyesmik. Nem szeretem a felszínes, semmitmondó beszélgetéseket, amikor csak azért beszélnek, hogy ne legyen csend. Utálom a szarkeverést, amikor valaki annyira unatkozik, hogy csak ezzel tudja lekötni magát. Szeretem a nyugalmat, a csöndet, és utálom, ha rám telepednek és fárasztanak hülyeségekkel. Sajnos az a tapasztalatom, hogy egyre ritkább az olyan ember, aki normális, és valóban értelmes témákról lehet beszélgetni vele. Tudom, most azt gondoljátok költözzek barlangba, de nem igazán kivitelezhető. Úgy gondolom, hogy a munka után mindenki vágyik egy kis kikapcsolódásra.

A másik amitől félek, hogy minden nap idegeneket hívna fel magához, én meg csak kommandózva mehetnék ki a WC-re, ha nem akarok jópofizni, stb. A másik félelmem meg az, hogy hajnalig tartó bulit tart, én meg nem tudnék aludni tőle. Szóval nem tudom, hogy ezek a dolgok, hogy működnek, beköltözés előtt, meg lehet e mindent normálisan beszélni, vagy csak később derülnek ki ezek a dolgok, szóval teljesen tanácstalan vagyok, ezért lenne nagyon fontos, ha írna nekem valaki, nagyon megköszönném.

Szerintetek létezik ilyen lakótárs, aki hasonlóan magányt kedvelő típus, mint én, vagy ne reménykedjek?

Ti milyen tapasztalatokat szereztetek ilyen téren? Én 22 éve itthon élek, négyen élünk 30 nm-en, rossz a viszony, semmi magánéletem, és végre szeretnék egy kis nyugalmat magamnak, de nem tudom, hogy mit várhatok egy ilyen helyzettől. Nem szeretnék sz*rt fosra cserélni.

Előre is köszi a válaszokat!

Csak azok írjanak légyszíves, akik már éltek idegen lány lakótárssal. Köszi!