Milyen tapasztalatotok van a lakótelepi lakásokkal? Miért szeretitek és miért nem?

Fú, én összes 6-7 évig éltem lakótelepi lakásban, két városban, de mindkettőt utáltam. Nyáron nagyon meleg, hallani mindent, téged is hall a szomszéd, alkalmazkodni kell folyamatosan a többiekhez, akik sok esetben kiszámíthatatlanok, nem hallgathatod hangosan a zenét, csapkodják a bejárati ajtót, zörög a lift, rádhúzzák a vécét, eláztat a szomszéd rossz mosógépe, éjjel nem moshatsz stb.

Érv mellette? Talán az, hogy olcsó, de így ennyi. :)

Most kertes házban lakom, ennek is vannak hátrányai, de kevesebb és szabadabbnak érzem magam.

Én egy éve élek lakótelepen. Alapvetően utálom, mert kertes házban nőttem fel, de tény, hogy vannak előnyei is. Megpróbálom összeszedni:

Előnyök:

nem kell a külső felújítással, karbantartással foglalkozni

nem kell udvart, kertet takarítani

a nagyobb felújításokat intézi a közös képviselő, nem kell vele foglalkoznod (csak kifizetni meg beengedni a szakembereket)

olcsó a fenntartása (pl. a mi lakásunknak a 4 határoló falából csak 1 külső fal van, így nyilván olcsóbb fűteni)

közel van kis bolt, fodrász, ilyesmi

Hátrányok:

kis helyiségek

kis belmagasság

közel vannak a szomszédok (hallod, mit néz a tévében, stb.)

nincs udvar, kert

vannak dolgok, amiket én szívem szerint nem tennék meg, de kötelező, mert a lakóközösség megszavazza (pl. nekünk emiatt új gáztűzhelyet kellett venni pont karácsony előtt, hát nem örültünk neki :S)

nem lehet módosítani a falakon, mert statikailag meggyengülne a ház (pl. nekem egy 2 nm-es főzőfülkém van, ablak nélkül, és nem lehet összenyitni a nappalival, pedig akkor tök jó volna)

Víz-, gáz-, fűtásszerelés esetén az összes lakásban el kell zárni a csapot

úgy általában nem sok lehetőséged van bármin változtani

szinte tuti, hogy legalább egyszer beázol vagy eláztatod az alattad lakót

A mostani életvitelemhez végül is megfelel ez a lakás, mert jelenleg pörgök és élem az életem, így jó, hogy nem kell vele sokat foglalkozni. De gyereket már nem nevelnék itt, az biztos.

22N

3 évig éltem lakásban, téglaépítésűben. Maga volt a pokol.

Egy 53 m2 bérlakás alsó szintje volt, elég rossz állapotban. A lakbér havi 40 volt + rezsi, az még 30. Drága. Hatalmas, szigeteletlen faablakok, penészedésre hajlamos falak. Ez nem számít, hiszen ki lehet fogni jót is.

Ami viszont pokollá tette az életem, az a felettünk lakó idegbeteg dübörgése éjfélig, és a zenehallgatások. A vége rendőrségi ügy lett, onnantól pedig jöttek a kínos kerülgetések, nemköszönés, stb. Állandó gyomorideg.

Sikerült elmenekülni családi házba, de a 3 év megviselt. Abszolút nem volt tekintettel senki semmire, a lépcsőházat se takarította az éppen soros, így csak akkor volt felsöpörve, amikor én voltam a soros. A külső ajtó télen-nyáron nyitva, így mindig hideg és szeles(!) volt a lakás. Ment a bulizás, dübörgés, ordibálás éjjel.. Katasztrófa.

Az egyik szomszéddal jóban voltunk, ők a negyediken laktak, az a legfelső emelet. Azt hinné az ember, hogy fölfelé nem megy a dübörgés, pedig de.

Mindig tudod, mikor megy valaki wc-re, mikor fekszenek le, mikor tévéznek, mikor dugnak, mikor buliznak. Ha nagyon fülelsz, a szavakat is ki lehet venni. És ez téglalakás! Előny? Nem az utcán laksz.