Nekem lesz valaha szép nagy családi házam?18 éves vagyok és néha olyan kilátástalannak látom a dolgokat ebben a mai világban.

Rossz hozzáállás!

Két közhelyes, de nagyon igaz közmondás jut eszembe erről:

1) Ha azt mondod képes vagyok rá, és ha azt mondod nem vagyok képes rá- mindkét esetben igazad van...

2)Aki péklapátnak hiszi magát, az péklapát...

Ha jó állásod lesz és észreveszed magad körül a megélhetési technikákat, lehetőségeket, akkor neked is lehet szép házad. Míg ha azt képzeled magadról, hogy nem lehet- akkor nem is lesz...

Az már más kérdés, miért ennyire fontos, hogy full extrás, hiperszuper házban éljünk- nekem az otthonos, ápolt környezet ennél sokkal fontosabb.:)

Sok sikert Neked!

ez leginkább rajtad múlik. szokták mondani, mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. és többé kevésbé igaz is. sokan sírnak hogy nem tudnak megélni a munkájukbol, azoktol azt kérdezem miért nem keresnek más munkát? miért nem képzik át magukat? miért nem tesznek valamit hogy jobban keressenek?

amúgy nem biztos hogy egy ház hitelre megvétel jobb mint albérletben lakni és anygai szabadságnak lenni.

mi albérletben lakunk, nem is keveset fizetünk érte. de annyi pénzünk nincs hogy hitel nélkül lakást vegyünk. hitelbe azért nem megyünk bele, mert ha a munkánk úgykívánja akkor költözünk, vagy kisebb lakásba költözünk. ha elfogyna itt a munka akkor mennénk máshova ahol jobb a megélhetés. ha saját lakásunk lenne, akkor a lakás ház oda köt minket, így meg semmi. mehetünk mikor akarunk.

Higgy magadban, és meg fogod találni a lehetőségeket az álmaid eléréséhez! Ha van egy nagy álmod,sose engedd, hogy negativ megnyilvánulásaikkal "ellopják" olyanok, akik sose mertek nagyot álmodni, és kitörni a középszerűségből, vagy épp a szegénységből, akiknek könnyebb és egyszerűbb volt panaszkodni, a megszokottban maradni. Mindig voltak, ma is vannak és lesznek is lehetőségek,amivel az, aki tényleg AKAR ki tud emelkedni, és elérheti a céljait. Kitartóan dolgozz azért ami fontos neked, és ha lesznek is nehézségek, SOHA NE ADD FEL!

Sok sikert!

"Miután kiléptünk az iskolapadból, már nem az egyetemi diploma vagy a tanulmányi eredmények számítanak. A való világban valami sokkal többre van szükség, mint jó érdemjegyekre. Hívhatjuk rámenősségnek, kurázsinak, belevalóságnak, elszántságnak, virtusnak, agyafúrtságnak, merészségnek, állhatatosságnak és éleseszűségnek. Ez a tényező, bárhogy is nevezzük, sokkal inkább meghatározza az emberek jövőjét, mint az iskolai bizonyítványuk."

Robert T. Kiyosaki - Gazdag papa, szegény papa. Nagyon tanulságos olvasmány.

Ajánlom figyelmedbe. Sőt MINDENKINEK!!!

Szia!

Szerintem is jogosak a félelmek.

Leírom a saját példám. ( Csak mert engem mindenki lehülyéz)

Szóval, most lettem volna 5öd éves a jogon (magyrország második legjobb nevű jogi karán...), 4 évet teljesen normálisan jó eredményekkel végig csináltam. Ösztöndíjakkal beutaztam fél Európát, sőt az utsó ösztöndíjammal Németországban ragadtam. Mert megtetszett. Az élet itt sem fenékig tejfel, de a dolog mostani állása szerint számomra élhetőbb jövőkép alakult ki, mint otthon.

Ott hagytam az egyetemet és itt egy olyan fősulit kezdtem el, ami valóban érdekel. A jogot tiszta szívemből utáltam/utálom.

A szüleim elég nehezen fogadták. Pláne, hogy otthon mindkét szülőmnek van egy-egy igen jól menő cége, amit maguk építettek fel a 90-es évek eleje óta. Tehát, simán átvehetném és életemben gondom nem lenne a megélhetéssel.

Kint maradtam, elkezdtem egy olyan dolgot, ami érdekel, ami igazán szórakoztat és igyekszem megállni a lábamon. Természetesen a szülők még támogatnak.

Egyelőre itt tartok.

Meg vannak nekem is az elképzeléseim. Családi ház, család, utazgatni a nagyvilágban... stb...

Úgy érzem most 24 éves koromra jutottam el addig, hogy "sínre" álltam és haladok a céljaim megvalósítása felé. Idegenben, idegenként. De harcolok, hogy sikerülhessen és bízom magamban.

Kívánom neked is, hogy a céljaid megvalósuljanak! Küzdj értük!