Ha örökölnél egy házat és beleköltöznél az élettársaddal akkor a neveden maradna a ház?

Még ha házastárs lenne, sem szerezne se tulajdonrészt, se semmit a te örökölt ingatlanodra.

Neveden marad, igen.

Ja hogy szeretné, ha felét a nevére íratnád?

Ne tedd!

#4 Ne legyél balek! Van az ismeretségi körömben nem is egy, aki megjárta. Köztük pl a volt apósom. Megvoltak több éve , meg 2 gyerek, de csak após nevén volt a ház, de amint a felét az asszony nevére íratta, az egyből be is adta a válást.

De hasonló szitu egyik volt kollégámnál is. A srác vette a lakást, fizette a hitelt, a csaj még csak be sem volt oda jelentve, és még a fizetését is inkább magára költötte, közösbe alig. De úgy gondolta a srác, hogy ad neki 10%-ot, hogy mégiscsak a sajátjaként érezze a lakást. Persze ott is szétmentek, és a csaj gusztustalan módon tartotta is a markát, kolléga meg vehetett fel újabb hitelt, hogy kifizesse, mert a bíróság megítélte a nőnek a pénzt.

engem is pontosan ez a kérdés foglalkoztat.Én eddig az életben általánosságban elég szerencsétlen voltam, egy dologban viszont szerencsés: jókor vettem ingatlant. Pici pénzecsém volt, nagy hitelem. De kialakult

Fél éve van egy párom. Kényelmesen elvan, megcsinálja a munkáját, itthon nem töri különösebben magát. Ha megkérem valamire, pampog és sóhajtozik. De ha megcsinálja, akkor is már többször ujra kellett csinálnom utána. Pl fűnyíráskor szigeteket hagyott, ahol pár gally volt. Azóta én nyírom a füvet. 90%-ban előkészítettem a leylandi ciprus sövény telepítést, de 60cm szórással ültette el a pici növényeket. Tőtáv is 80cm helyett hol 60, hol 120 cm lett. Ujra kellett utána csinálnom. Tehát legtöbb férfi munkát továbbra is én végzem el. Plussz ellátom a gyerekeket, megfőzök ránk, apámra megfőzök, takarítok és két helyen dolgozok, jóval többet keresek, mint ő. Érdekes, ezért senki sem csókolgatja a talpam nyomát. Szóra sem érdemes. Neki szerintem fel sem tűnik.

Már élettársi közösség során is egy esetleges szakítás után az értéknövelő beruházások jövedelem arányos részét kérheti.

Mennyi, de mennyi rábaccást láttam már. Cuki, aranyos, állítólag imád és a legnagyobb kincs vagyok az életében. Hurrá. Viszonta szavak nincsenek összehangban a tettekkel. Ellehet körülöttem, elfér. Gyerekek szeretik. Nem iszik, nem kujtorog. Tud szépeket mondani. Még sírni is, amit én pont telibe röhögök. Mert érzelmi manipulációra játszik.

Lepapírozzuk, hogy, a ház az az enyém. Értéknövelő beruházásokat pedig én fizetem. Pont.

És nem magam miatt elsősorban. Én megmondom őszintén bárhol ellaknék. Nekem nem kell semmi. Nincs szükségem semmire. De mi van, ha 15 év mulva elpatkolok. Gyerekek meg nem tudnak hozzájutni az örökségükhöz, mert más benne csücsül. Aztán idecsábít valami fiatal hölgyeményt, az meg majd körbecsókolgatja, milyen igazi alfahím, hogy ilyen szuper otthont biztosított a családjának, nagy ház, szép udvar, gépesítve, minden. Közben meg köze nem volt soha hozzá.

Vagy ki kell fizetniuk vagy fizetnem a saját házamból.

Azért érdekes volt a reakciója, amikor felhoztam, hogy tudom, ugyis nagyon szeret, tehát ez a kis formaság ugysem változtat semmin (vagyonmegosztási szerződés). Azért lefagyott az arcáról a mosoly és bevágta a durcit.

Bocsánat a cinizmusomért, meg amiért ennyire hidegen tudom ezeket a helyzeteket kezelni, de sajnos megvolt a tanulopénz. Mellettem tudott annyit félretenni, hogy évek óta először vett egy autot. Előtte a nagypapája 50 éves kisautójával járt.

Hazaadja azt az összeget, amit albérletre elköltene. Cserébe kap szállást és egy erős félpanziót, mosok, takarítok rá. Egy szava nem lehet. Mondom, nyissunk egy lakástakarék számlát neki. Kezdje el fizetni. Az sosem árt. Ha addig jut, majd vesz magának lakást / házat, amire gusztusa lesz. Sőt az is lehet, évek multán örököl és fordul a kocka, ő fog jobban állni anyagilag. Az is rendben van. Az az összeg az övé lesz. Nekem hozzá semmi közöm.